Fraternity-Testvériség, 1963 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1963-09-01 / 9. szám
12 TESTVÉRISÉG halottak élén. Magyar megújhodás helyett mind többen hulltak a halálba. Nagyon szerették az életet, csak nem értettek hozzá, vagy gaz fátumok a sírba űzték őket. Ennek a seregnek Ady lett a vezére. Ott lovagol a szegény hozzá-testvériesültek, jámbor élet-levetkezök, a halálba hullt magyarság élén. Most a mezőn mindenki veszt S vér-felhők futnak szabadon S hü csapatomat most leltem meg. Most leltem meg a csapatom, Az Életből kikény szerültet. Élet es, drága jó fiuk, Oh, halottakként ébredők, Be szeretőn rántom ki kardom Árnyas, szent rangotok előtt S benneteket meg most talállak. Be szép, kisértetes világ, Be jó nekem, be szép nekem: Most az igazi halaványak Táborában vezérkedem, Hogy az Életre mosolyogjunk. (A halottak élén) Volt-e joga Adynak igy Írni a magyarság életéről és sorsáról? Joga föltétlenül volt: nem kívülről Ítélkezett, a kellős közepén állva beszélt igy róla. S nem gonosz szándékkal, hanem sírva prófétáit; a veszteség és hullás fájdalmát ezerszeresen átérezte. Az igazi kérdés: tisztán látott-e próféciáiban? Tisztábban már nem láthatott volna. A történelem egy adott pontján, a magyar alkatot és életet pontosan érzékelve igazán csak ezt írhatta. De ne feledjük el nagy harcát: a magyar alkatot, s ezzel a nép életét és sorsát meg kell változtatni. Ha ez a változás bekövetkezik, uj élet kezdődik a számára, s a valóságba beágyazott sorsa is egészen más lesz. Ady az akkori magyarságról prófétáit, de a parasztforradalom révén uj életét és sorsát várta. Eddig viszont csak a próféciái teljesedtek be lépésről lépésre, félelmetes módon; a győzelmes magyar forradalom nem jött még el. Legalább is nem a várt formában. Nem volt lobbanás szerűen győzedelmes. De az átélt szörnyűségek alatt talán mégis újjászületett a magyar lélek, kiigazodott eltorzult alkata, s a nemzetközi helyzet váltó
