Fraternity-Testvériség, 1963 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1963-07-01 / 7. szám

DERŰS PERCEK

A LEBBENCSLEVES

Egyszerű, turista-étel a lebbencsleves, kevés ingredienda kell hozzá: szalonna, lebbencs, tészta, krumpli, hagyma, zöld paprika, szines és erős paprika, só, bors meg viz, mégis egyike a legkényesebb ételeknek, nagyon nehéz az alkatrészek főzését úgy összehangolni, hogy az egyik ne maradjon kemény, a másik meg ne legyen agyonrafőzve. Mestere voltam én annak turista-utunkon, amikor én voltam a szakács. Egyik ilyen utunkon négyen voltunk, mert többen nem fértünk kis nyitott kocsimban. Köztünk volt T. Pista rendőrtanácsos, aki sokat adott foglalkozására, rangjára, kissé magasan hordta az orrát. Kardját le nem tette volna a világért, ide is egyenruhába jött.

Déli időre Boldogkőváraljára érkeztünk, megnézni a romokat. Pista kapott az alkalmon. Régen kívánkozott már lebbencslevest főzni.

— No csak menjetek fel a várba, én az alatt idelent remekbe ka- nyaritok egy lebbencslevest, mire lejöttök, kész lesz.

Felmentünk. Ha nem sikerül a lebbencs, sütünk szalonnát. Pista nagy parádét csapott a főzésnek. Zubbonyát levetette, de a kardját oldalán hagyta, nagy tüzet csapott pontosan a makadám országút kellős közepén. Előkészítette a hozzávalót. Kocsik, autók jöttek, mentek, biz azoknak ki kellett kerülni a tüzet, imponált a járókelőknek a kard, meg a Pista vérszomjás ábrázata. Jön egyszer a többek közt egy autó, jókinezésü úriember vezette. Megáll a Pista tüzével szemben az ut közepén. Szerényen szólal meg:

— Tisztelt ur, szíveskedjék holmijaival elhurcolkodni az ut közepéről, ne csináljon forgalmi akadályt.

Hetykén vágja oda Pista: — Az ut el van foglalva, az itteni szabályokhoz semmi közöm, amúgy se vagyok idevaló. Akinek nem tetszik, kerülje ki jobbra, vagy balra, vagy várja meg, mig dolgomat végzem. Egyébként kicsoda az ur, hogy itt rendelkezni merészel?

— Szerény állásom van a kerületi rendőr főkapitányságnál.

— Úgy — válaszolt Pista — én meg rendőrtanácsos vagyok. Ha nem engedelmeskedik, feljelentem önt a főkapitányságnál, ha akarom, élcsapatom önt függelemsértésért.

— Ne tessék azt cselekedni — felelt szelíden az idegen ur. — Jobb, ha eltakarítja innen azt a kotyvalékot.

Még jobban dühbe jött Pista:

— Kotyvalékot? Most már azért is eljárok ön ellen. Élcsapatom.

Jött a válasz: — Eljárni eljárhat, ha éppen kedve tartja, de annak

az eljárásnak eredménye nem lesz.

— Nem-e? — csattant fel Pista. — Hát ha olyan kurázsis, merne-e velem fogadni egy liter borba, hogy élcsapatom önt. A bort küldje Miskolcra, a Koronába, ott leszek megszállva.

— Ha éppen fogadni akar, fogadhatok is — válaszolt az öreg ur. — A bort ön küldje ugyanoda. De kár fogadni, a fogadást ön veszti el.

— Én ugyan nem. Hogy mondhat ilyet, mikor látja, hogy rendőrtanácsos vagyok? Miért veszíthetném én el a fogadást?

Szelíden jött a válasz: — Azért, kedves barátom, ha minden áron tudni akarja, mert éppen véletlenül én vagyok a kerületi rendőrfőkapitány.

Mondanom sem kell, hogy a lebbencslevesből semmi se lett. Szalonnát sütöttünk ebédre . . . DR. SZÁNTHÓ JÓZSEF