Fraternity-Testvériség, 1963 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1963-07-01 / 7. szám
TESTVÉRISÉG 11 Amikor a kivánt alkatrészeket megkapta — mint maga elmeséli emlékirataiban — rövidke vegytani számitást végzett, aztán hozzálátott a kísérlethez, amelynek szerinte eredményesnek kellett lennie. A foszfort vizben felolvasztotta és eddig-addig rázta egy fiolában, amig megszemcsésedett. A foszfort ólomszuperoxiddal keverte össze, aztán arabmézgát tett a keverékhez és az egészet összerázta. Amikor előtte állott egy tégelyben a pép, elővett tiz szál olyan “zündhölzlit”, amelyet akkoriban kénsavba mártva gyújtottak meg, lefaragta róluk Berthelot párizsi vegyészprofesszor által föltalált gyuj tókeveréket és a í-zündhölzliket” egyenként belemártogatta a keverékbe. A gyújtószálakat azután száradni tette az ablakpárkányra és elment a Bacci-kávéházba magyar újságokat olvasni. Késő este tért haza, akkorra már a “zündhölzlik” megszáradtak. Irinyi reménykedve vette kezébe az egyik szálat, szobája falán elrántotta és ime -—• a gyújtószál sercegés, durrogás nélkül meggyuladt és a kénbe áztatott fadarab zajtalanul, egyenletesen végigégett. Megszületett a foszforos gyufa, a század egyik legjelentősebb találmánya. Irinyi szegény diák volt, lakására, kosztjára alig tellett, nemhogy további kísérleteire, pláne a találmány kihasználására. Az ifjú vegyész kapcsolatba került Bómer István Magyarországról Becsbe szakadt és meggazdagodott gyógyszerészmesterrel. A fiatal diák büszkén mesélte Rómernek — aki különben vegyész is volt — milyen sikert ért el a foszforral. Rómer nyomban meglátta Irinyi találmányában a lehetőséget és felajánlott 60 forintot a találmányért. Az összeg olyan nagynak tűnt fel a szegény diák előtt, hogy kötélnek állott és eladta találmányának felhasználási jogát. Keserű élet 1839 őszén Irinyi Budapestre költözött s elhatározta, hogy gyufát fog gyártani. Ugyanis közben már világszerte elterjedt Rómer révén Irinyi találmánya és a bécsi gyógyszerésznek hatalmas vagyont hozott. Irinyi a Nyár-utca 234. alatt rendezte be első hazai gyu j tóüzemét, de akkor már meg kellett küzdenie az osztrák és más külföldi gyárosok versenyével, azonkivül a hazai “gyuszerkészitők” kenyéririgységével, féltékenységével. Élete ettől kezdve a följelentések, a kellemetlenkedések, a
