Fraternity-Testvériség, 1963 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1963-06-01 / 6. szám

TESTVÉRISÉG

5

református egyház egyik püspöke látogatta meg a pittsburghi Egyetemet; mindketten nagy érdeklődést mutattak a nemzetiségi tanterem eszméje iránt. Ok bírták rá a magyar közoktatásügyi minisztériumot arra, hogy pályázatot Írjon ki a tanterem tervére, amely pályázatban való részvételre öt kiváló építészt kért fel.

Györgyi Dénes vizfestmény-vázlatai nyerték meg a bíráló bizottság, a Magyar Szoba Bizottság, valamint az Egyetem tetszését. Györgyit, a budapesti Iparművészeti Iskola tanárát, a magyar kormány mindenkor fontos feladatokkal bízta meg, például ő tervezte az 1929. évi barcelonai vásár és az 1937. évi párisi kiállítás magyar pavillonjait. Györgyi magyar népművészeti motívumokat használt fel tervéhez.

A tanterem falai simák, lágy-tónusu, dohánybarna tölgyfaburkolattal vannak borítva. A faanyagot gondosan választották ki, ugyh°gy annak természetes rajza szép és arányos mintát szolgáltat.

A tanterem leginkább szembetűnő érdekessége a díszes meny- nyezet: hetven bekeretezett négyszögből áll, melyek pirosba hajló narancssárgára vannak festve és igy a paprika színében pompáznak. Minden négyszög élénk türkizkék, zöld és fehér szinek- ben tartott mintával ékeskedik, amelyet Dióssy Antal festett Budapesten, ugyanaz az iparművész, aki a new yorki világvásár magyar pavillonjának a mennyezetét diszitette.

Az 1938-ban alapított történelmi nevezetességű budai egyetem fából faragott címere van a fekete tábla fölött. A padló sima fatömbökből áll. A bejárat ajtaján tulipán, gránátalma-levél, margaréta és búzakéve motívumok vannak kifaragva. Az asztallappal ellátott, tölgyfa-diákkarosszékeknek csak a támláját disziti stilizált faragott tulipán-motivu. A szoba végében, a beépített, ötüléses pad, valamint három vendégszék halványkék kárpitozással birnak.

Mikor 1938-ban megnyílt a Magyar Szoba, Dr. Gömöry Sámuel, a Magyar Bizottság elnöke, azt mondta: “Most helyet kaptunk az Egyetemen, mely a világegyetem kicsinyített mása. Ha mi e pillanatban csak boldogok, hálásak és megelégedettek volnánk, mindössze a múltnak egy részecskéjét képviselnénk, akárcsak valamely műemlék történeti érdekességü köve vagy más darabja; de mi élni akarunk és tanulni, és az Egyetemnek az emberiségért és a tudományért folyó nagy munkájában és jövőjében alkotó és együttműködő elemekként kivánunk résztvenni — hogy ezt a világot jobb világgá tegyük.”