Fraternity-Testvériség, 1963 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1963-04-01 / 4. szám

12 TESTVÉRISÉG lámáim ellenére.” Majd még nyomatékosabban jegyzi meg: “Na­gyobbat sem tévedhetett, de jót akart.” Kecskeméten iskoláztatják és segédlelkészként működik apja mellett, majd utóda lesz. 48-ban elragadta a szabadságharc vihara Laskóról Kossuth seregébe, ahol tábori pap lett. A világosi fegyverletétel után önként követte a kormányzót Törökországba, a száműzetésbe, onnan Amerikába ván­dorolt, 9 évet töltött itt, s csak 12 év múlva került vissza hazájába. Már Acs naplótöredékeiből is kitűnik, hogy eredeti, nem min­dennapi egyéniség szines, érdekes Írása, s ha az egész naplót lát­hatnék könyv alakjában, áttekinthetően, a kor csodálatos, nagy­méretű képe jelennék meg előttünk ezer és ezer szinével, hangu­latával, alakjával és meglepetésével. Az emlékiratok Írója először is laskói gyermekkorát idézi fel, aztán a törökorsrzági száműzetés napjait, végül amerikai élményei­ről számol be legbővebben, hisz a hontalanság 9 évét itt töltötte el. / Az Acs Tivadar által idézett első naplórészletek bevezetnek a századelő mentaillatu világába, szigorú szertartásaiba, megállapo­dott rendjébe, ódon szokásaiba, de a régi világ avitt hangulatából néha egy-egy meglepetésként kipirosló, csintalanul tiszteletlen szó tanúskodik arról, hogy az iró a saját gyermekkori, kegyeletes emlékeit is szívesen szemléli a komikum görbetükrében. Ekként emlékezik vissza a laskói templom egykori képére: “E cinteremben néhány lócán s egy rakás apró triposon vén­asszonyok ültek s mikor atyám a harmadszori harangozás után belépett, a cinterem banyái mindkét oldalon mélyen bókoltak s némelyek szagos mentát dörzsölgettek tiszteletére. Apjára emlék­szik aztán vissza és ünnepélyes arccal fogadja a presbitérium hó­dolatát az istentisztelet után a templomajtó előtt, amikor “oratioba is beillő üdvözlet lön kicserélve közöttük.” A napló következő soraiból pontosan értesülünk a régi lclkészi otthon hangulatáról, merev szokásairól: “A mi házunknál ódivatú szertartás bőven volt. Reggel üdvö­zöltük egymást, este bucsuzás után mentünk feküdni. Még csak tüsszenteni sem lehetett kölcsönös bók nélkül, s a tüsszentést atyám tisztesb, legalább éltesb egyénnek magyarul óhajtotta egészségére válandónak, testvéreim és én ilyenkor familiárisabb, de nem kevésbé szives prositot kaptunk, melyért köszönet járt.” Acs visszaemlékezéseit nyomonkövetve, megelevenedik a temp- lomdörömb hajdani világa, szigorúság, merevség, szertartásosság dohos levegője árad ki belőle és bazsalikom illatu, ódon báj. Látjuk Ács Lászlót sétálni fiaival aranvló búzaföldek sziik ösvé­

Next

/
Thumbnails
Contents