Fraternity-Testvériség, 1963 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1963-01-01 / 1. szám

TESTVÉRISÉG

11

Az északi vezetők által tanúsított szinte hihetetlen felületesség és könnyelműség azonban vérfürdővé változtatta a küszöbön álló végső győzelmet. Politikai okokból a kráteren való támadásra begyakorolt néger csapatokat az utolsó napon agyoncsigázott fehér csapatokkal váltották fel, kiknek két tábornoka részegen feküdt az árkokban, mikor az áttörés pillanata elérkezett. A magukra maradt csapatoknak viszont semmi féle műszaki felszerelés nem állott rendelkezésére, hogy a kráteren és a szanaszét szórt tárgyakon gyorsan átgyülekezzenek. Mire a vontatottan előremászó északi gyalogság zsúfolásig megtömte a hatalmas mélyedést, Lee minden tüzérségét oda összpontositva pergőtüzével egyetlen vérben vonagló tömeggé verte az áttörésre gyülekezett csoportot. Déli egy órára Mahone déli tábornok nagy sebtében összeszedett egységekkel uj ra lezárta a védőgyürüt.

Sem itt, sem Richmond alatt a háború befej eztéig komolyabb összecsapásra sor nem került. A két szembenálló hadsereg az első világháború Verdun-i vérmalmára emlékeztető erőmorzsoló vállalkozásokat folytatott.

Má jus d-én, pontosan a Potomac hadsereggel egyidejűleg Sherman csoportja is megindult Joe Johnston erőinek megsemmisítésére. A geor- giai Dalton területén állásban lévő felkelőket Thomas hadseregével arcban lekötve egyik szárnyon, Schofield, másikon McPherson hadseregeivel kettős átkarolásra igyekezett. Johnston azonban a halogató védelem és visszavonulás mesterének bizonyult. Mikor az északiakat már veszteségteljes és időtrabló fel fejlődés re kénvszeritette, angolna ügyességgel csúszott ki a halálos ölelésből s húzódott vissza a következő ellenállásra alkalmas terepszakaszra. Sherman a hasonlóan eredménytelen támadások egész sorára kényszerült. Az egyetlen nyílt csatára a Kennesaw hegység lejtőin került sor. Sherman beleunva a rebellis állások hasztalan kerülgetésébe, egyetlen