Fraternity-Testvériség, 1962 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1962-01-01 / 1. szám

nagyrabecsülésének és bizalmának később is meg- megujuló jelét adta.

A második Bull Run-i győzelem után Lee csapatainak rendezésére legszükségesebb időt fordítva szeptember 5-én hajnalban 50,000 válogatott emberével betört Marylandbe. A kiváló tehetségű katona bizonyos elkeseredéssel látta, hogy a hadászati döntés nagy pillanata elérkezett: egyetlen jól megszervezett gyors hadsereg- előretörése az Unió iparvidékén át heteken belül Dél győzelmét eredményezhette volna, de ez az eszköz nem állt rendelkezésére, mert egy ilyen gyors csoport megteremtésével kezdettől fogva senki nem foglalkozott. Amint Davisnek küldött jelentéséből is kiviláglik, az invázióval elérendő céljai sokkal szerényebbek voltak ennél. “Kisebb erőink ellenére sem állhatunk tétlenül” — Írja — “állandóan nyugtalanítanunk kell őket, ha már megsemmisíteni nem tudjuk.” Egyrészt újabb sikereket akart felmutatni az európai hatalmak felé, másrészt a gazdag Marylandben kiéhezett csapatait fcltáplálni és létszámukat emelni a szecessionisták remélt csatlakozása utján. Hogy reménysége nem vált valóra, abban nagy szerepet játszott katonai sikertelensége mellett hadseregének állapota is. Dél gazdaságilag olyan rosszul állt már akkor, hogy a “válogatott haderő” tekintélyes része rongjms egyenruhában, mezítláb menetelt, s a kiéhezett emberek fosztogatása nem egy helven ellenségesre fordította a déliekkel szimpatizáló réteg hangulatát.

Lincoln az azonnali hatállyal leváltott Pope helyére ismét McClellant állította, aki a tőle megszokott ügyességgel rendezte a Washingtont körülvevő erődrendszert s alig két héttel a katasztrofális Bull Run-i vereség után a 95,000 főre emelt Potomac hadsereg élén vonult Észak- Nyugat irányába, hogy Lee betört csoportjával felvegye a harcot. Az érintkezés felvétele azonban távolról sem mutatkozott könnyű feladatnak.

Lee előbb ismertetett helyzetmérlegelése miatt