Fraternity-Testvériség, 1962 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1962-12-01 / 12. szám
14 TESTVÉRISÉG A SZABADSÁGÉRT ÉS AZ UNIÓÉRT AZ AMERIKAI POLGÁRHÁBORÚ TÖRTÉNETE MAGYAR SZEMMEL Irta: Eszenyi László (22. folytatás) XV. AZ 1864. ÉVI TAVASZI HADJÁRAT A Tennessee-i események végleg meggyőzték Lincoln afelől, hogy a kinosan hosszúra nyúlt háború csak az Unió minden fegyveres erejének összefogott bevetésével és rátermett katonai vezető egységes irányítása alatt fejezhető be sikerrel. Grant személyében adva is volt végre az a hadvezér, aki az óriási méretű északi hadigépezetet hozzáértéssel mozgatni tudta a végső győzelem irányában s amellett nem árult el semmi olyan politikai ambíciót, mely épen az elnökválasztás évében a washingtoni kormányköröknek fejfájást okozhatott volna. 1864 március 4-én tehát az elnök Grantet altábornagyi előléptetésével egyidejűleg az Unió hadrakelt erőinek főparancsnokává nevezte ki. Ezzel az óriási kihatású intézkedésével a szövetséges csapatok nemcsak névleg kerültek egyetlen fővezér alárendelésébe, amint az a megelőző kinevezések alkalmával történt, hanem Grant vaskeze alatt hadműveleteiket is egységes és jól összehangolt haditerv alapján hajtották végre. Lincoln saját politikai jövőjét és az Unió sorsát egyetlen ember kezébe tette le és Grant teljes mértékben méltónak bizonyult a beléje helyezett bizalomra Lényegében két nagy csoport állott rendelkezésére. A keleti hadszíntéren lévő erők zömét a Rapidan folyó északi partján felvonult Potomac Hadsereg képezte, melynek élén meghagyta Meade tábornokot s épen az általa ajánlott elgondolások szerint szervezte újjá és töltötte fel egy-