Fraternity-Testvériség, 1962 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1962-12-01 / 12. szám

TESTVÉRISÉG

11

MÉHEINK

Ebben az évben a nyár itt nálunk minden bevezetés nélkül adta át magát az enyészetnek. Október derekán még búzavirág, rózsa, petunia ruhában járt. Illat felhő vette körül. Egyik reggel a legtündöklőbb arculatát mutatta nekünk, mint szerelmes asszony, aki különösen szép akar lenni. Aztán délután már kezdett esni a hőmérséklete és estére nem volt élet benne.

Másnap hó esett itt nálunk a hegyek között. Kimentem a hóesésbe és szinte hallottam a nyári siratót. Valahol egy kánya ordított, mint akit halálosan felmérgesitettek és ölni akar. A mezőn egy borjú elbőgte magát, mert a hó hideg volt és sértette ajakait, nem mint az anyja meleg teje.

Intézetünkben is nagy változást idézett elő a nem várt vendég. Többen idős testvéreink közül köhögni kezdtek. Influenza járványtól kellett tartrani. Orvosunk kiadta a rendeletet védőoltásra. A szérumot gyorsan megszereztük. Délután már sorban állottak lakóink, mint a reguták, akiket beoltanak mielőtt rájuk adják az angyalbőrt.

Gazdaságunkban a teheneket Eles bácsi beterelte az istálóba. Hiába mondtuk neki: elmegy a hó. O csak mind azt ismételte, hogy mikor hó van: tél van azóta, hogy az Ur igy döntötte el.

A méhszinben kis béreseink közül sokan nem hittek a gyors változásnak és úgy vágódtak ki a kasból, mintha géppuskából lőtték volna ki őket. Felzugtak a levegőbe és szinte pillanatok alatt estek vissza a földre. Az okosabbak levetették világjáró csizmáikat és mezítláb húzódtak fel a szent helyre, a királyné mellé.

Három, négy nap múlva, mint csipkerózsa a halálból, ismét feltámadt a nyár. Eltűnt a hó, zöld volt a mező. Virágokat is lehetett látni a réteken. A könnyelmű gyermekláncfüvek fodros virágot nyitottak és elszórt arany talléroknak néztek ki a zöld mezőben.

Méhkasainkban is felébredtek a kis vitézek és lázas tevékenységbe kezdtek, hogy még a tél visszajövetele előtt befejezzék kötelességeiket.

Figyeltem őket szorgos munkájukban, tevékenységükben. Az egyik kasból két darazsat vonszoltak elő. Beverte őket is a hideg a méhek közé. A jó meleg vendégfogadó, méz borával, kitűnő hajléknak bizonvult számukra. Sötétben minden tehén fekete és ők is befurták magukat a többi meleg szárnyas rovar test közé.

T