Fraternity-Testvériség, 1962 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1962-02-01 / 2. szám
SS TESTVÉRISÉG az mindmáig nem sikerült, nem rajtunk, hanem az általunk nem kontrolálható körülményeken, esetleg személyeken múlott. Ha az első trianoni, ugynevezet “béke” egyházi téren is tragikus következményei annak idején még nem is tették volna mindnyájunk előtt nyilvánvalóvá, hogy egyedül az Egyesült Államok az a hely, ahol egy önálló, szabad és független Magyar Református Egyház külső gátlások nélkül kialakulhat és élhet: a második és kihatásában még tragikusabb trianoni “béke” után ma már minden komolyan gondolkodó s magát magyar reformátusnak valló ember előtt világos kell legyen, hogy annak megalakítása történelmi szükség, elmulasztása pedig jóvátehetetlen hibát jelentene. Nem politikai, hanem pusztán és kizárólag egyházi szempontból. Az európai kontinensen gúzsba kötött magyar református egyházi esteknek sanyarú helyzetükből folyó tehetetlensége nemcsak a nemzetközi fórumokon lehetetleníti őszinte megnyilvánulásaikat, de állami kormányzatuk belső fejlődésük elé is általuk át nem hágható gátakat emelt. És ha történetesen nekünk itt Amerikában nem is volna létkérdés vagy legalább is életbevágó probléma egységünk megteremtése — pedig szerintünk az! — úgy meg kel lene tennünk ő érettük, akik 400 éves életüknek legsorvasztóbb korszakát senyvedik. Hogy miért, azt hisszük, bővebb magyará zatra nem szorul. A legutóbbi néhány év presbiteri szövetségi, lelkészegyesületi és más rokon intézmények gyűlései arról győzhettek meg bennünket, hogy az egység utáni vágyakozás az egyetemes jelleg felé közeledett s a megerősödött hivatás-tudat uj korszakot al kotó teljesítményekre képesíthet. — Ezek az adottságok azok, amelyeknek ismeretében reménykedő bizakodással tekintünk az egy- egységtárgyalások felé, mert hiszen azoknak jó eredménye a mi számunkra úgy egyházi, mint egyesületi, sőt egyetemes magyar vonatkozásokban is, úgy lelkiekben, mint ennek következményeként testiekben is felmérhetetlen gazdagodást jelentene. Sok mindenünk van már, de sok mindenünk nincs még. És amik nincsenek, azoknak létesítéséhez az utat és módot az egység biztosíthatja. “Őrizök! Vigyázzatok a vártán.” BORSHY KEREKES GYÖRGY