Fraternity-Testvériség, 1962 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1962-09-01 / 9. szám

TESTVÉRISÉG

13

III.

Az Ige harmadik része az utánunk következő nemzedékért való felelősségünkre ébreszt: “ifjaitok pedig látomásokat látnak.”

Hogy lásson a mi ifjúságunk látomást, ha szerteszét a prófétai hit és reménység ereje és szava helyett a MEGALKUVÁSNAK, LEMONDÁSNAK, ELMÚLÁSNAK ÉS AZ “ÚSZÓ JÉGTÁBLÁNAK” ÖN ÁLTATÓ, HAZUG ÉS RÉMÍTŐ KÉPÉT FESTIK ÁLPRÓFÉTÁK ÉS KICSINYHITŰ, HŰTLEN SZOLGÁK, NAGY FELELŐSSÉGRE HÍVOTT, DE AZT NEM LÁTÓ FIÁK? TUDJÁTOK, HOGY MEGLEHET ÖLNI EGY NÉPET, HA ÁLLANDÓAN ARRÓL BESZÉLÜNK, HOGY KÖZELEDIK A VÉG, HOGY ALKONYODIK, ELPUSZTULUNK, BEOLVADUNK. Az amerikai magyar reformátusság több, mint fél százada egyebet sem hall, mint, hogy úgy is mindegy. Minek az Uj Öregek Háza? Vannak itt fényesebb amerikai Aggmen- házak, szeretetotthonok, ráhagyhatjuk mi is a megfáradtakat, atyáinkat és anyáinkat azokra. Fél millió dollár. Rossz befektetés. Nincs benne üzlet. DE MI NEM TETTÜK, MERT ÉL MÉG AZ APÁK HITE ÉS ISTENE, ÉS EZ AZ ISTEN SZERETETET ADOTT A MI SZIVÜNKBE. DE MERT HITBELI AZONOSSÁGUNKNAK MINDEDDIG NEM TUDTUNK MEGFELELŐ ÉS MÉLTÓ KERETET, KÖZÖSSÉGET ÉS EGYHÁZI EGYSÉGET ALKOTNI: LÁTOMÁS NÉLKÜL MARAD IFJÚSÁGUNK, KICSÚSZIK A KEZÜNKBŐL. MERT NINCS MAGYAR REFORMÁTUS FŐISKOLÁNK, AMIT KÖZÖSEN MEG TUDNÁNK ALKOTNI. AHOL MAGYAR REFORMÁTUS HITBEN, VILÁGNÉZETBEN NEVELHETNÉNK A JÖVŐ VEZETŐIT. A LEGTRAGIKUSABB IDŐBEN. — AMIKOR A HALÁL MESGYÉJÉN JÁRÓ ÓHAZÁNAK ÉS AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS JÖVŐNK KEK A LEGNAGYOBB SZÜKSÉGE LENNE RÁ.

Testvérek! Ez a gyönyörű Uj Otthon, ez a közös alkotás, kell hogy uj látomást adjon ifjainknak a szebb-boldogabb jövendő felől. Hogy nem késő még, hogy együtt mindent megvalósíthatunk. HOGY LEHET MÉG TAVASZ AZ ŐSZBEN. Hogy itt a gyönyörű Bethlen Otthonban a zsoltár író szavai szerint az “igazak virágozni fognak”, mint a “Plánták az Ur Házában . . . MÉG A VÉNKORBAN IS GYÜMÖLCSÖZNEK; kövérek és zöldellők lesznek.” Hinnünk kell, hogy innen az alkonyat mesgyéjéről még uj élet fakadhat. Lehet Tavasz az