Fraternity-Testvériség, 1962 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1962-09-01 / 9. szám

TESTVÉRISÉG

11

II.

De beteljesült-e minden nemzedéknek megálmodott álma? Megtalálta vájjon minden generáció az Isten Igéjében a mára szóló konkrét üzenetet? Bizony nem! A magyar református egyház történetének egyik legnagyobb fia, akinél kevesebben tettek többet a magyarság haladásáért, kulturális és társadalmi fejlődéséért, Apáczai Cseri János, igy fogalmazta meg ezt a kérdést saját kora számára az első Magyar Encyklopédia előszavában:

“De mi haszna, ha távolról csak henyélve nézem a kedves hazámnak siránkozásra méltó állapotját? Orvos és orvosság kell a ma betegének. Ha egyszersmind öt vagy hat háznak födelén kicsap a tűz, futkosnak az emberek, a lángon általsietvén azon vannak, hogy valamit, vagy valakit a veszedelemből kimentsenek, némelyek a házfödelekre felerőlködnek s vizet öntenek a tűzre, némelyek egy-mást kihordanak az égő házból, az étel, ital, alvás akkor senkinek sem jut eszébe. — Ennek a látatnak képe nappal-éjjel mintegy szemeim előtt forgott és elannyira furdalta bus szivemet, hogy ezért gyakran nem is alhatván, a tanulásra sem lévén kedvem, egyedül e nyugtalanító gonddal vesződtem: Vájjon miképen lehetne segíteni a kedves hazámon?”

Mennyi vád és mennyi valóság csak egy néhány sorban. Hányszor nézzük távolról “henyélve kedves hazánknak siránkozásra méltó állapotját”? Hányszor gyűl ki a tűz a házak tetején: szeretetlenségnek, viszálykodásnak, testvérharcnak a tüze s mi rohanunk-é oltani? Nekünk jól esik “az étel, az ital, az alvás”. Hányszor emésztődünk, tépelödünk a nyugtalanító gonddal: “Mikép lehetne segíteni a kedves hazámon?”

A mának felelős nemzedéke, az amerikai magyar református- ság jövője felé tekintve kell, hogy emésztődjön, kell, hogy feltegye ugyanezt a kérdést: “Miképpen lehetne segíteni a kedves hazámon?” És most ezt értsük, értelmében talán LESZŰKÍTVE, DE SZIVÜNKHÖZ KÖZELEBB HOZVA — AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSSÁG LELKI HÁZÁRA.

Az imént azt mondottam, hogy a Református Egyesület és a Bethlen Otthon a múlt nemzedékének beteljesedett álma volt. De ha ezért ma oly sok hálaadással tudunk Isten trónusa előtt fohászkodni, meg kell valjuk fogyatkozásainkat, közös mulasztásainkat és bűneinket is. Hogy sohasem tudtunk eléggé “emésztődni” vagy kellő áldozatot hozni az amerikai magyar reformá- tusság lelki házáért és egységéért. Sohasem tudtunk eggyé lenni. Szét szakadoztunk. Testvér-harcra pazaroltuk erőinket. Egy Lelki Édes Anyának a gyermekei. Egy faj, egy vér, egy hit.