Fraternity-Testvériség, 1962 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1962-08-01 / 8. szám
TESTVÉRISÉG 11 iparmágnások és hadiszállítók a világ leggazdagabb családjainak vetették meg anyagi alapjait, a lakosság tekintélyes része gondokkal küzdött. “Az árak liften emelkedtek, mig a fizetések csak lépcsőn ballagtak utánuk.” S amint az már lenni szokott, épen a gazdaságilag hátrányban lévő réteg fiaiból kerültek ki főként a háború egyre számosabb hősi halottjai és rokkantjai. A látványos külső előretörés mögött épen ezért egyre nagyobb arányú háborús fáradtság vett erőt a lelkeken, mely az Unió vezetőit a testvérharc mielőbbi befejezésére ösztökélte. Kinos problémaként jelentkezett a felszabadított néger rabszolgák kérdése is. Hamarosan bebizonyosodott, hogy a rabszolga felszabaditás hangzatos és hasznos jelszava és a feketék egyenrangú polgártársként való kezelése között még áthidalandó szakadék tátong. Mikor az északi előnyomulások alkalmával felszabadult feketék ezrével jelentkeztek a csillagsávos lobogó alatti harcra, egyetlen északi egység sem akadt, mely őket katona baj társként elfogadta volna. Mikor pedig később kizárólag feketékből álló harcos és hadtáp alakulatokat szerveztek, csak nagy vonakodva jelentkeztek fehérek az ilyen egységek vezetésére. Hasonló volt az elbánás velük a hátország gyáraiban és munkahelyein is. A színesek elleni ellenszenv soha nem csapott olyan magasra Északon, mint épen a felszabaditásukért vívott háború kellős közepén. Mert rabszolgát szabad emberré tehet politikailag egyetlen elnöki proklamáció, de a felszabadultaknak egy más és magasabb rendű társadalomba való befogadása és beleilleszkedése csak az asszimiláció hosszada; masabb és rendszerint tövises utján vezet. Ennek a nagyon bonyolult lelki, társadalmi és politikai folyamatnak siettetése olyan krónikus szervi betegségévé vált az amerikai társadalomnak, melyből az egy évszázad után sem tudott tökéletesen kilábolni. (Folytatjuk)
