Fraternity-Testvériség, 1962 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1962-07-01 / 7. szám

2

TESTVÉRISÉG

folyamatban van, természetes következményként ez történik egyesületi vonalon is. A személyek, az érintkezési nyelv, a szokások és igények változást szenvedhetnek, de a szellem és a hit által létesített magyar alapítású intézmények megmaradnak. Nemcsak a múltnak, hanem a jövendőnek is építettünk tehát.

BORSHY K. GYÖRGY

ALAPKŐSZENTELÉS LIG0N1ERBAN

1962 julius 4s-én, meleg, napsütéses, nyári délután jöttünk össze Ligonierban, a Bethlen Otthon immár befejezés előtt álló, gyönyörű, uj épülete előtt, hogy a két szegeletkövet és mögéjök a történelmi adatokat tartalmazó dobozokat elhelyezzük.

Hatalmas tömegről nem számolhatunk be, mert ez inkább bel- körü ünnepély volt. A hivatalosak és az Otthon lakóin kívül a környék egyházai képviseltették magukat lelkipásztoraikkal és kiküldötteikkel. Az országos méretű nag yünnepély szeptemberben lesz, Labor Day délutánján, amely az eddig bejelentett érdeklődés szerint valóban hatalmasnak Ígérkezik.

“Uram, csudálatosok dolgaid” — hangzott az ének, szárnyalton az imádság. Az uj épület alapkőszentelését az Igazgatóság tagjai végezték az Egyesület Vezértestületének külön képviselőjével. A beszédet Borshy K. György alnök mondotta, az iratokat Daróczy Sándor igazgató helyezte el a márványlapok mögé. Az istentiszteleti szolgálatban részt vettek Nagy Lajos vezértestületi tag, Csia Kálmán felügyelő, Galántay Jenő, Fürjész Béla és Szőke István igazgatósági tagok. (Eszenyi László ellenőr, Fiók Aladár ügyész, igazgatósági tagok, a hallgatóság között foglaltak helyet.)

Az említett dqbozkban élheyezést nyert az uj épület hivatalos tervrajza, az Igazgatóság által aláirt emléklap, az Idősek Otthona jelenlegi lakóinak névsora, az alapkőszentelés programja; valamint az Egyesület 60 és az Otthon 35 éves történelme s ezekkel kapcsolatos régebbi kiadványok; az utolsó öt év naptárai és a két egyházi lapunk utolsó példányai. Ezek hosszú századok számára őrzik meg amerikai magyar református életünk küzdelmeit, alkotásait.

A rövid ünnepi aktus mögött lenyűgöző erővel hatott ránk a hatalmas épület szépsége, ami Szabó István mérnököt dicséri. Öröm és reménység hatotta át a sziveket, mert amit láttunk több és szebb