Fraternity-Testvériség, 1962 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1962-06-01 / 6. szám
14 TESTVÉRISÉG vaniában időközben északi irányban előnyomuló Lee azonban több mint tiz napig távol felderítés nélkül maradt s igy vakon mozgott az ellenség területének kellős közepén az északi mozdulatokról édes keveset tudva. így fordult elő, hogy közvetlenül a Gettysburg-i csata előtt csoportjai több mint száz mértföldnyire voltak szétszórva, amiatt a téves feltételezés miatt, hogy erőivel még a Potomactól délre vesztegel. Erőinek a csatában való gyors és összefogott alkalmazását ez a szerencsétlen csoportosítás eleve kizárta. Hooker idejében felismerte, hogy Lee a Potomac Hadsereg jobb szárnyát megkerülve északi területre akar ismét betörni s ezért javaslatot tett Lincoln elnöknek, hogy a hadsereg zömének déli irányú támadását haladéktalanul rendelje el, mely hadművelettől nagyon helyesen nemcsak a rebellis főváros elestét, hanem Lee azonnali visszafordulását is remélhette. A bizalmát vesztett Lincoln Washington elfoglalásától rettegő politikusaira hallgatott inkább s nemcsak Hooker kitűnő tervét vetette el, hanem a Chan- cellorville-nél leszerepelt főparancsnokot Meade George tábornokkal felváltotta. Az erélyéről és nyers modoráról hírhedt Meade, aki egy év leforgása alatt épen az ötödik parancsnoka volt á Potomac Hadseregnek, junius 25 és 26-án hadseregével északi irányban partot váltott a Potomac folyón és zömével a Maryland-i Fredericksburg területén általában a felvonult déliek oldalában csoportosult. Lee csak junius 28-án értesült erről a helyzetről s haladéktalanul szétszórt erőinek Gettysburg területén való összevonását rendelte el, ahol a yenkeeket mintegy támadásra kényszeritette, lévén hadseregével Meade csoportjától Északra fenyegetve az északi erők hadműveleti alapjait. (Folytatjuk)
