Fraternity-Testvériség, 1962 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1962-05-01 / 5. szám

20 TESTVÉRISÉG delphiai helyi osztály vezetőivel tartottunk megbeszélést s kértük fel őket a közgyűlés megrendezésére s a beérkezendő Alapszabály módosítások egyeztetésére és előterjesztésére. Ez a kronológiai felsorolás csupán jelezni kívánja azt, hogy a rendszeres támogatásokban szűkölködő esztendő alatt is, igaz­gatóságunk s annak elnöke igyekeztek a lehetőségekhez mérten elvégezni azt, ami kötelességük volt. Az elmúlt három év végzett munkájáról való részletes be­számolás a titkár tiszte, az utolsó év anyagi ügyeiről számot adás pedig pénztárosunké. Számomra csupán annyi maradt, hogy a jelentésem elején érintett támadásokról tegyek említést. Ezek, közülük csak egyetlen-egyet láttam, másod-harmadkézből jutottak tudomásomra, főként személyem ellen irányulnak, de nem kímélik sem jelenlegi, sem múltbeli igazgatóságainkat sem, sőt Szövetsé­günknek egész eddigi tisztes múltját gyalázzák s a leglehetet­lenebb rágalmakkal illetik. Ami ebből az én személyi részemet illeti, azt két évvel ezelőtt egy “Nyilatkozat”-ómmal lezártam s nem vagyok hajlandó reflektálásommal “ellenfél”-nek tekinteni az utszéli gyalázkodókat. Ugyancsak fölöslegesnek tartom azt, hogy igazgatóságunkat védelmezzem. Ennek működése nyitott könyv magyarságunk előtt s ha ebből bizonyos támadók olvasni tudná­nak, akkor csak hálával írhatnának arról az önzetlen magyar- mentő s magyar becsületet szerző munkáról, amit Szövetségünk több mint félszázad óta végzett. Úgy látszik azonban, hogy bi­zonyos elemek olvasni nem tudnak, vagy nem akarnak. Egyet akarnak csupán: elkedvetleníteni az érzékeny embereket, elhall­gattatni a józan magyar szót Amerikában, átvenni a Szövetség szerepét s nyilaik ozg at ni annak az amerikai magyarságnak nevé­ben, amelynek intézményei felépítése és fenntartásában részük ugyan nem volt és nincs, de amelynek sok verejtékkel szerzett tekintélyét szívesen használnák takarónak. Uraim, erre megy a játék s nem kevesebbre. Ennek a közgyűlésnek feladata, hogy pontosan körvonalozza a Szövetség jövendő feladatait, kikkel és hogyan kíván együtt­működni, az Alapszabálynak milyen módosítását tartja kívánatos­nak, s hogyan biztosíthatók azok az anyagi feltételek, amelyek a zavartalan munka viteléhez nélkülözhetetlenek. Egyet azonban negyven év tapasztalata alapján legyen szabad szives figyelmükbe ajánlanom s ez pedig az, hogyha a Szövetség a testületi tagság eddig legbiztosabbnak bizonyult módszeréről, az u. n. egyéni tag­ság ingoványos talajára lépne: menthetetlenül elveszti minden ko­

Next

/
Thumbnails
Contents