Fraternity-Testvériség, 1962 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1962-04-01 / 4. szám

TESTVÉRISÉG

15

elvetette McClellan déli irányú előnyomulási tervét, zömével a Rappahannock folyó északi partján kelet felé húzódva november 17-én első seregtesteivel a Fredericksburggal szemben lévő magaslatokat érte el. Ha akkor azonnal támad, Lee felkészületlen csoportjainak komoly válságot okozhatott volna. Burnside azonban előbb megvárta hátsóbb seregtesteinek felzárkózását. Időközben két végzetes változás történt. A Rappahannock folyócska váratlan esőzés következtében folyammá dagadt s az átkeléshez elengedhetetlenül szükséges hidoszlopok közel egy hétig tevélyegtek. Mikor december 13-án a nagysokára megépült hidakon keresztül hadserege végre átkelt, megújuld lendületes támadása a Jackson és Longstreet vezetése alatt álló 75,000 déli katona kőszikla szilárdságú védelmén meghiúsult.

12,000 északi katona holtteste maradt a csatatéren, a déliek alig vesztettek többet ötezernél. Burnside a véres vereség után előbb néhány hétig farkasszemet nézett a felkelőkkel, majd egy váratlan elhatározással hadseregének zömét megindította a folyó mentén nyugati irányban. Ez a hadmozdulat az őszi esőzésektől felázott utak sarába fulladt. A türelmét vesztett Lincoln a magasabb vezetésre alkalmatlannak bizonyult Burnside helyére Joe Hooker tábornokot, az antietami csata másik népszerű alvezérét állította.

Valamivel kedvezőbben alakultak a dolgok az Unió számára a Cumberlandi Hadseregnél. December utolsó napjaiban Rosencrans megindult a kereken 50 kilométerre lévő Murfreesboro felé, hogy Bragg csoportját felszámolja. A két sereg december 31-én csapott össze s az első napon úgy látszott, hogy a déliek itt is el- seprő győzelmet aratnak. Érdekessége ennek az ütközetnek, hogy Észak veszni látszó ügyét Rosencrans egyik virginiai származású tábornoka, Thomas George mentette meg, aki félig bekerítve talpalattnyi területet sem adott fel annak ellenére, hogy Rosencrans balszárnyát a felkelők ellenállhatatlan erejű támadása már az első na-