Fraternity-Testvériség, 1961 (39. évfolyam, 1-12. szám)

1961-12-01 / 12. szám

TESTVÉRISÉG a vének benyújtására szólították fel. McClellan helyesen elállt a Richmond elleni arctámadás ter­vétől. Kisebb csoportot kivánt hagyni a meg- erőditett Washington védelmére és a déliek arc­ban való lekötésére, 130,000 emberből képzett zömével pedig a virginiai félsziget csücskében lévő Monroe erődig lehajózva akart a félszigeten át a déli védelem oldalában és hátában Richmondra előretörni. Lincoln, de különösen Stanton, aki szinte eszelősen félt attól, hogy a felkelők egy rajta­ütéssel elfoglalhatják magát Washingtont, nagyon nehezen és csakis úgy hagyta jóvá ezt az el­gondolást, ha McClellan megfelelő erőket hagy a főváros védelmére. A “megfelelő erő” azonban tragikusan különböző fogalmat fedett a katonai gondolkozásu McClellan és a politikai félelmektől eltelt Stanton és társai agyában. McClellan támadó zömének mintegy 55,000 embere már partra ért Monroe erőd területén, mikor Stanton felfedezte, hogy a “főváros csak­nem védtelenül áll”. Tanácsára Lincoln azonnal leállította azt a körülbelül 40,000-es csoportot, melyet McDowell tábornok vezetett és Washington védelmére rendelte. Egy másik 15,009 fős egy­séget képzett Banks tábornok alatt a Shenandoah völgyének megtisztítására. Fremonttal is meg­békélve őt egy másik 16,000 főt számláló csoport élére állította nyugati Virginiában. Ezt az egy­séget is a főváros nagyobb biztonsága érdekében a Shenandoah völgyébe meneteltette. Fremont csoportjának lovasságát az ezredesi rangban szol­gálattételre visszahívott Zágonyi Károly szervezte meg. Ezeknek az ellenintézkedéseknek eredményeként McClellan támadó súlya tervbevett 130,000 helyett, mindössze 90,000 főre zsugorodott, ami még min­dig elegendő lett volna a hadjárat győzelmes befejezéséhez, ha az állandóan habozó McClellan nem kerül épen Dél legkiválóbb tábornokaival szembe s a washingtoni politikai vezetők nem

Next

/
Thumbnails
Contents