Fraternity-Testvériség, 1961 (39. évfolyam, 1-12. szám)

1961-12-01 / 12. szám

TESTVÉRISÉG

a

vének benyújtására szólították fel. McClellan helyesen elállt a Richmond elleni arctámadás tervétől. Kisebb csoportot kivánt hagyni a meg- erőditett Washington védelmére és a déliek arcban való lekötésére, 130,000 emberből képzett zömével pedig a virginiai félsziget csücskében lévő Monroe erődig lehajózva akart a félszigeten át a déli védelem oldalában és hátában Richmondra előretörni.

Lincoln, de különösen Stanton, aki szinte eszelősen félt attól, hogy a felkelők egy rajtaütéssel elfoglalhatják magát Washingtont, nagyon nehezen és csakis úgy hagyta jóvá ezt az elgondolást, ha McClellan megfelelő erőket hagy a főváros védelmére. A “megfelelő erő” azonban tragikusan különböző fogalmat fedett a katonai gondolkozásu McClellan és a politikai félelmektől eltelt Stanton és társai agyában.

McClellan támadó zömének mintegy 55,000 embere már partra ért Monroe erőd területén, mikor Stanton felfedezte, hogy a “főváros csaknem védtelenül áll”. Tanácsára Lincoln azonnal leállította azt a körülbelül 40,000-es csoportot, melyet McDowell tábornok vezetett és Washington védelmére rendelte. Egy másik 15,009 fős egységet képzett Banks tábornok alatt a Shenandoah völgyének megtisztítására. Fremonttal is megbékélve őt egy másik 16,000 főt számláló csoport élére állította nyugati Virginiában. Ezt az egységet is a főváros nagyobb biztonsága érdekében a Shenandoah völgyébe meneteltette. Fremont csoportjának lovasságát az ezredesi rangban szolgálattételre visszahívott Zágonyi Károly szervezte meg.

Ezeknek az ellenintézkedéseknek eredményeként McClellan támadó súlya tervbevett 130,000 helyett, mindössze 90,000 főre zsugorodott, ami még mindig elegendő lett volna a hadjárat győzelmes befejezéséhez, ha az állandóan habozó McClellan nem kerül épen Dél legkiválóbb tábornokaival szembe s a washingtoni politikai vezetők nem