Fraternity-Testvériség, 1961 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1961-11-01 / 11. szám
TESTVÉRISÉG A háború kitörésekor Észak 90 hadihajóval rendelkezett, melyekből ötven még vitorlás volt. A negyven gőzhajó közül számos külföldi vizeken tartózkodott s fegyverzetét tekintve csak öt fregatt volt korszerűnek nevezhető. Észak feladatának súlyosságán édes keveset változtatott az a körülmény, hogy a déli oldalon hajóhadról, kiképzett tengerészekről és hajógyárakról szinte beszélni sem lehetett, hiszen nem nyilt tengeri ütközetben kellett erőiket összemérniük, hanem egy rendkivül hosszú partvonal mentén elvágni a déli államokat az európai segély- forrásoktól. S ez a partvonal a háború első napjaiban váratlan erősítést kapott. A Sumtgr-i eseményeken fellelkesült déliek ugyanis pár nappal később merész rajtaütéssel bevették Nor- folkot s ezzel nemcsak a keleti part egyik legnagyobb kikötője és hajógyára került a felkelők kezére, hanem az ott zsákmányolt több, mint ezer nehéz löveg az erődökbe elosztva később a déli partvédelem gerincét képezte. Az Unió tengerészeiének hervadhatatlan dicsősége, hogy a vázolt körülmények ellenére gigászi feladatát aránylag gyorsan és maradéktalanul oldotta meg. Mindenek előtt a blokád hatásossá tétele céljából minden legalább egy-két löveg hordozására alkalmas hajót partfigyelésre állítottak be. A keleti part és St. Louis hajógyáraiban, éjjelnappali üzemben készültek az uj és korszerű hajók úgy, hogy 1864 decemberében Welles tengerészeti államtitkár kongresszusi jelentésében már 671 hadihajó egységről számolhatott be. A haditengerészet aktiv harcbalépése azonban mind a partok mentén, mind pedig a Missouri és Tennessee folyókon már a háború első évében megkezdődött. Még 1861 augusztusában egy kisebb flottila elfoglalta a Hatteras fokot és a félsziget mögött lévő New Bern városkát, mely a blokádtörők kedvelt kikötője volt. Ugyanezen év novemberében Hu Pont kapitány vezetése
