Fraternity-Testvériség, 1961 (39. évfolyam, 1-12. szám)

1961-01-01 / 1. szám

TESTVÉRISÉG

3

SZŰK ESZTENDŐK

(Gombos Gyula: Szűk esztendők. — A magyar kálvinizmus válsága. — Occidental Press, Washington, D. C., 1960. 138 oldal.)

I.

Különös érdeklődéssel vettem kezembe Gombos Gyula könyvét. Arról ir, aminek a szolgálatában a Radio Free Europe keretében hosszú idő óta dolgozom: a magyar református egyháznak a kommunizmus ellen vívott harcáról. Erről az élet-halál küzdelemről idáig semmilyen nagyobb összefoglaló munka nem jelent meg. Pedig magunkban tudatositani kell ennek a harcnak mindenkori állását, a világnak pedig számot kell adnunk róla.

A könyv a négyszázéves magyar kálvinizmus egy válságos pillanatát mutatja be: a kommunizmussal vivott majdnem két évtizedes harcát. “Miként tolódott át ez a magyar hagyományokkal, mélyen átjárt, eredendően nyugati vívmány kelet törvényei és uralma alá; . . . hogy torzult el szervezete és miként tévelyed- tek el vezetői.” Ebben a pár sorban benne van az egész mondanivaló, s majdnem a teljes igazság is. Kerekké igy egészíthetjük ki ezt az igazságot: a hivő lelkek mélyén, s a szinte láthatatlan gyülekezeti közösségek zártságában ma is él a magyar református egyház. Nem az, amit a kommunista rendszer kirakati tárgyként mutogat Nyugat felé, hanem Krisztus meggyötört, igaz egyháza. Az igazságnak erre a második felére is utal Gombos könyve, de ez természtesen nem lehetett olyan módon az analizáló értelem tárgya, mint maga a küzdelem, a szervezet eltorzulása és a vezetők eltévelyedése.

A magyarság s benne az egyház ma Keleten él, ráadásul a kommunizmus uralma alatt. Soha ehez fogható totális politikai és lelki diktatúra rá nem nehezedett még a magyarságra, egyáltalán az emberre. Abszolút ateista uralom. Nem közömbös, mint a Nyugaton is ismert hitetlenség, hanem dühödt ellensége az Istennek és a hivő embernek. Paradox módon uj vallás: az isten- telenség vallása. Gombos nem mondja ki, de a Sátán egyháza. Igényt tart a teljes emberre: nem elég a külső engedelmesség, a legbelsőbb mozzanatokig meg akarja határozni az életet. Nemcsak az egyes embert, hanem a történelem menetét is. Nincs többé benne helye a szabadságnak, a változatoknak, a gondviselésnek, vagy a lázadásnak: a marxi dogmák alapján a legkisebb részletekig előre meghatározott a történelem is. Nem vitás, hogy a kérész!