Fraternity-Testvériség, 1961 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1961-09-01 / 9. szám
22 TESTVÉRISÉG hivatástudat állította őt már az első világháború elején a magyar vörös- kereszt szolgálatába. 1914-ben Kolozsváron példátmutató áldozatkészséggel, saját költségén állított fel egy vöröskereszt tartalékkórházat; az 1916-ik évi román betörés idején, mint vöröskereszt megbízott a menekült magyarság támogatását szervezte meg és vezette sikerrel; 1918-ban az Erdély határait az utolsó csepp véréig védelmező Székely Hadosztályhoz csatlakozott; itt esett át a tűzkeresztségen a vöröskeresztes ápolónői hivatása közben, mint egy hős katona. Ezzel a hadosztállyal szenvedte végig a román hadifogságot is. A trianoni Magyarországon, aztán Erdély visszafoglalása, majd Erdély utolsó védelme alatt, a vöröskeresztes szolgálat megszervezésével és vezetésével — egészséget, vagyont nem kiméivé szolgált hűségesen. Az összeomlást követő napokban a nyugati szövetségesek főhadiszállására ment a magyar vöröskeresztes személyzet és anyag mentése és a magyar menekülők érdekében. Ennyi önzetlen és áldozatos jótett dacára 1945-ben mégse mehetett vissza forrón szeretett hazájába. így mindent elveszítve, Nyugaton mégse a saját jóléte érdekében fáradozott, hanem támogatta a magyar segítő szolgálatot és minden konsztruktiv magyar ügy előbbrevitelét. Csoda-e, ha ez az Istentől bőségesen áldott szív nem bírta tovább a másokért folytatott, szűnni nem akaró küzdelmeket, s magának Istennek kellett nyugovót parancsolnia s elment a Fiú által előkészített házba az Atyához. Mi pedig, akik itt maradtunk, az ő elvesztésével sokkal szegényebbek lettünk. Fájdalmunkat enyhítse az a tudat, hogy ő már megkapta Istentől az igazság koronáját — emlékét pedig ragyogó és követendő példaként igen sokáig meg fogják őrizni szivükben a jövendő magyar nemzedékek. Legyen a te siri álmod zavartalan. Álmodjál egy valóban felszabadult, boldog és ismét erős Magyarországról, mert ez tesz téged a legboldogabbá. Bornemisza Adél, Isten veled! TISZTUJITÁS A DIÁKSZÖVETSÉGNÉL Az Északamerikai Magyar Egyetemisták Szövetsége 1961 junius 18-án fejezte be háromnapos kongresszusát a University of Pennsylvania cam- pusán, Philadelphia, Pa.-ban. A kongresszuson 35 helyileg választott küldött, Amerika majdnem minden államából és Kanadából, képviselte a közel 1,600 főnyi Északamerikában tanuló magyar diákságot. Az előző évi vezetőség nevében Bognár-Kégl Dezső elnök és Tőkés Rudolf főtitkár számolt be a Szövetség igen sikeres munkájáról. A Szövetség ösztöndíjalapjából közel 100 diák részesült segítségben. Ezután a Campus Program főtitkára, Sárosi Róbert számolt be az igen sikeres Campus Programról. A program keretében 42 filmbemutatót, számos kiállítást és többszáz előadást rendeztek a diákok, melyeknek témája elsősorban Magyarország és a forradalom volt. A magyar forradalomról szóló filmeket, előadásokat és művészi kiállításokat közel 38,000 résztvevő nézte végig 37 egyetem campusán. A kongresszussal egyidőben tartotta a Diákszövetség “Afrika Szeminárium”-át, amelyen számos itt tanuló afrikai graduate diák vett részt. A Szeminárium témája a kolonializmus volt és az afrikai diákok meglepetten tapasztalták, hogy a szovjet megszállás jóvoltából a magyar diákok mennyire ismerik a kolonializmust és mennyi azonos probléma vetődött fel. Aznapon a Diákszövetség megválasztotta uj vezetőségét. Az elnök Tóth Csanád washingtoni egyetemi hallgató lett.
