Fraternity-Testvériség, 1961 (39. évfolyam, 1-12. szám)

1961-09-01 / 9. szám

TESTVÉRISÉG

17

hogy ne csak negyven, de nyolcvan, vagy száz testvérünk jusson el élete alkonyán ide, ahol szeretetből aratjuk a búzát s az igaz áldozatból kenyér és meleg ruha lesz.

Valamelyik nap egyik lakónkkal beszélgettem. Nagy meseszövő az öreg. Valóság és álom, múlt és jelen keveredik beszédeiben, úgy mint gyönyörű színek a kis üveggolyókban, amelyek olyan sok örömet okoztak nekünk gyermek korunkban. Ez a lakónk játszik a szavakkal s úgy szövi a beszédet, hogy végig kell hallgassam akár milyen sürgős dolgom akad. 0 mondta el ezt a kis történetet:

A nagybátyja jó gazda volt. Szorgalmas munkás volt és verejtékét nem hullatta hiába. Otthonából soha nem fogyott ki a jó fehér cipó és méheséből a méz. Azonban egyszer őt is meglátogatta a szomorúság. Felgyűlt a háza, elégett a csűre s méhesét is megemésztette a tűz. Minden, amiért dolgozott, verejtékezett, órák alatt hamuvá redukálódott. A vésszel megvert ember ott sirt, nyögött szérüs kertje porig égett fái között, amikor a nektárt gyűjtő méhei haza érkeztek. Ahogy a munka s otthonszeretet kis vitézei felmérték a nagy tragédiát s észrevették siró gazdájukat, zümmögve, gyászoló énekeket kántálva szálltak rája. Ott állott a lenyugvó nappal szemben a kárt- vallott gazda. Fehér haját lobogtatta a szél, bajusza két görbe ezüst fürtben lógott alá, mint jégcsap az ereszen. A nap nyugvó fényében ugv nézett ki, mintha lángolna az egész alakja. A kis méhek pedig úgy szálltak rája, mintha arany zápor hullott volna az öregre. Sírtak vele együtt, csókolták, szárították hulló könnyeit. Akkor azután megszólalt az öreg: Kis méheim, akik annyit szálltatok virágról-virágra, most repüljetek szét a nagy világba. Az aranyló rovarok meghallották a parancsot s sírva repültek el, bele a megnyíló sötétségekbe, hogy uj hajnalt érjenek s uj virág kelvinbe csókoljanak. Azonban áldásukat meghallgatta az Isten s a nagybácsi visszanyerte a házát, fáit, méhesét, s talán sokat még az áldást osztogató kis vitézek közül is.

Áldásesőt várunk mi is a Bethlen Otthon számára testvéreinktől. Ima esőt, arany esőt. Kimondhatatlanul sok és nagy segítséget. Akik ezt megteszik, az Ur azok által épit otthont a bujdosóknak. 0 pedig minden jó tettért vissza fizet. A kenyérét kaláccsal fizet vissza.

A pénzt pedig, amit jó szivü testvéreink ide küldenek úgy kamatoztatja, hogy itt uj Otthon épül belőle. Ott túl a rácson pedig az örökélet aranyvalutájává változhatik a jó adakozó számára. ' ’ CSIA KÁLMÁN