Fraternity-Testvériség, 1961 (39. évfolyam, 1-12. szám)

1961-09-01 / 9. szám

TESTVÉRISÉG

13

két megoldás kínálkozott, vagy a valami módon eltávolitott kerítésen át egy mindenre elszánt hajrá előre, vagy a hatalmas veszteséggel járó és szégyenletes megfutamodás.

Zágonyi nem lett volna magyar huszár, ha nem az előbbit választja. Parancsára báró Majthényi Tivadar hadnagy, Zágonyi mellett az egyetlen magyar a gárdában, lóról szállva kinyitotta a kerités széles kapuját, melyen keresztül Zágonyi kardját előre szegezve, “Fre- montért és az Unióért, Előre!” csatakiáltással a kapun át rávágtázott a város széléről tüzélő mintegy 5-600 főnyi gyalogságra. Haláltmegvető bátorságát látva lelkére talált az első tűzkeresztségétől pillanatnyilag megzavarodott újonc csapat s egy emberként fergeteges ordítással zúdultak messze elől vágtázó vezérük után. Az alig három percig tartó szörnyű tusában előbb a város szegélyén elért gyalogságot taposták le és kergették be az erdősávba, majd a szétugrasztott felkelő lovascsoportokat kaszabolták le. Mire a város szélén lévő táborba értek, abban már egy felkelőt sem találtak. A gárda ló nélkül maradt része időközben betört a faluba s annak utcáin heves kézitusát vívott a felkelőkkel.

Mikor Zágonyinak sikerült szerte száguldozó embereit végül is összeszednie, belovagolt a városba s kitűzte a század lobogóját a városházára és kiszabadította az északi foglyokat. Saját elbeszélése szerint legénysége ekkor már a teljes kimerülésnek a szélén csak nyeregkápájába kapaszkodva tudott lovon maradni. De az agyon- csigázott gárda csodát müveit: alig egy óra leforgása alatt tizenötszörös túlerőtől tisztította meg Springfieldet. A gárda tizenhét katonáját vesztette el, ezzel szemben száznál jóval több felkelő maradt a csatatéren, legtöbbjük kardcsapásoktól lelve halálát.

Ezzel Missouri, a következő évben megindult nagy előretörés hadműveleti alapja, végleg biztosítva volt. Ezután már csak az állam dél-