Fraternity-Testvériség, 1961 (39. évfolyam, 1-12. szám)

1961-09-01 / 9. szám

TESTVÉRISÉG

11

litotta embereit, hogy aki fáradtság vagy bármi más okból vissza akar maradni, lépjen ki a sorból. De az elcsigázott és éhes gárdában egy visszamaradni kívánó sem akadt annak ellenére, hogy az erőltetett éjszakai menetet köpeny nélkül tette meg valamennyi s csak sótlan szárított bus volt minden élelme, mert Fremont egész csoportja az utolsó hét nap alatt nem látott kenyeret.

A délután négy óráig eltelt időben Zágonyi századát a várost megkerülve az Ozark hegység legmagasabb pontjára csoportosította át. E művelet közben parancsok félreértése következtében White őrnagy csoportja elszakadt, a rohamban nem is vettek részt, hanem a városon kivül csaptak össze a déliek lovas egységeivel. E ponton vette Zágonyi felderítésének újabb jelentését, mely szerint a várost valószínűleg 2,000- 2,200 felkelő tartja kézben. Zágonyi rövid beszédben ismertette embereinek a helyzetet s azt a tényt, hogy a város elleni rajtaütésből esetleg egy ember sem jön vissza. Ismét felszólította azokat, akik a vállalkozásban nem óhajtanak részt venni, maradjanak le. “Szinte sütött hűséges szemükből a felháborodás” — mondotta el később Zágonyi — “amiért egyet is közülük gyávának tételeztem fel.” A gárda egy emberként jelentkezett a csaknem biztos halálba.

Zágonyi ezután még néhány utasítást adva a rohamban való részvételre kb. fél ötkor megkezdte előnyomulását a város széle felé élen Newhal hadnagy szakaszával. Zágonyi az ellenséget a város túlsó szélén képzelte, nagy volt tehát a meglepetése, midőn előnyomuló egysége a szegélyező erdős bokros sávokból kereszttűzbe került. Az első szakasszal a mintegy kétszáz méterre lévő horhos területére vágtázott előre, a század zöme azonban megtorpant, több ló elhullott, jó néhány újoncot ledobta a lova. Legfeljebb száztizén maradtak nyeregben. Ez volt a rajtaütés legválságosabb pillanata. Csak