Fraternity-Testvériség, 1961 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1961-08-01 / 8. szám
8 TESTVÉRISÉG E három csoport képezte az u. n. Potomac hadsereget, melynek parancsnokául Lincoln a hatalmas termetű ohioi tábornokot, McDowell Irvint nevezte ki. McDowell katonai akadémiát végzett, de maga soha nagyobb köteléket sem békében sem háborúban nem vezetett. A tőle telhető legtöbbet megtette, hogy az alárendelt milicisták fegyelmét megszilárdítsa, kiképzésüket elfogadható fokra emelje s hogy a magasabb kötelékek vezetéséhez elengedhetetlen törzseket megszervezze s begyakorolja. Minden befolyását latba vetette az elnöknél a készületlen sereg alkalmazása ellen, az ütközetet pedig az adott lehetetlen helyzetben tiszteletre méltó nyugalommal és személyes bátorsággal igyekezett levezetni. A bekövetkezett véres fiaskóért őt illetheti a legkisebb vád. A déliek oldalán a Richmond felé vezető fő előnyomulási utat 20-21,000 emberével Beauregard Pierre tábornok zárta le, aki McDowell osztálytársa volt a West Pointon. A nagyratörő fiatal tiszt égett a vágytól, hogy Sumter elfoglalásával szerzett jó hirét komolyabb hadisikerekkel öregbítse. Harpers Ferry vei szemben Johnston Joe tábornok kilencezer főnyi csoportja volt hivatva meggátolni az északiak esetleges előretörését a Shenandoah völgyében. Kettőjük közül Johnston lévén rangban idősebb, ő parancsnokolt mindkét déli csoport felett, bár ezt a körülményt a napóleoni ambiciókkal rendelkező Beauregard nem mindig látszott figyelembe venni s önálló intézkedéseivel Johnston kitűnő tervét csaknem felborította. Északon Greeley Horace uj ságiró volt a támadó gondolat fáklyavivője. A New York Daily Tribune junius 80-án megjelent számának egész első oldalán kiadta a nemzet csatakiáltását: “Előre Richmondra!” McClellan julius 11-én nyugat Virginiában aratott és a sajtó által erősen felnagyított győzelmének mámorában, a tömeg hisztérikusan követelte az előretörést.
