Fraternity-Testvériség, 1961 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1961-07-01 / 7. szám
i SZÉPIRODALOM CSALÓDÁS Képzeletemben én Sokszor otthon járok, így ereszkednek rám Édes tündér álmok. Ugyan ki a szekér Igyekvő gazdája? Talán édesapám? . . . Nem ismerek rája. Járom a hegyeknek Girbe-gurba fodrát, S úgy érzem nem is föld Hanem a mennyország. Oh, de rég nem láttam . . Már repül érzésem, S futni kezdek, hogy még Idején elérjem. A szellő vad-rózsák Dús illatát hozza, S mint zene csilingel A gulya kolompja. De mire leérek A fálunk szélére: A szekér már eltűnt. Az utca elnyelte. Ilyenkor, ha hegyünk Bércéről lenézek, Szemem a Sajónak Tükreire téved. 'Tovább futok, s apám Tortájához érek, Döngetem a kaput, De sehol egy lélek. Mellette kétoldalt Színes képet látni, Zöld-pázsit, búza-föld, S rétek szép virági. Almomból felriaszt A szomszéd kutyája, S itt találom magam New York városába'. Itt-ott egy-egy falu Égbe nyúló tornya, Délcegen áll: s érzem Isten-kéz alkotta. Apámat nem láttam Almok mezején sem. Pedig a kapunk már Ott állott előttem . . . Mint tejut fehérük A hosszú országút, Melyről most egy szekér Falunk felé fordult. Félek bucsu-szava Befog teljesedni, “Fiam! mire megtérsz, Nekem el kell menni". . .. New York PALCZA JANOS
