Fraternity-Testvériség, 1961 (39. évfolyam, 1-12. szám)

1961-05-01 / 5. szám

10 TESTVÉRISÉG borút olyan módon megindítani, hogy a döntést kicsikarják, mielőtt Kszak fölényesebb lehetőségeit sorompóba állítja. Az idő kétségtelenül a szö­vetségi kormánynak dolgozott, a háború elhúzó­dásával arányosan halványult Dél győzelmi re­ménysége. Komoly hadseregről először egyik oldalon sem lehetett beszélni. A szövetségi kormánynak volt ugyan eredetileg kb. 16,000 főnyi hadereje, de ez a több ezer mértföldes nyugati határ és a tengerpart erődítéseiben volt elszórva. Innen az állandóan fenyegető indiánveszély miatt még kiképző keretet is csak nagy kockázattal lehe­tett volna elvonni. Az egyetlen képzett és nagyobb kötelékeket háborúban is sikerrel vezetett tiszt az északiak első főparancsnoka, Scott Winfield már betöl­tötte 75-ik évét. A két tisztképző akadémia, West Point és a Charleston-i “Citadella”, na­gyon kevés számú hivatásos tisztet bocsátott ki. A tényleges tisztikarnak körülbelül egy harmada — általában a déli származásúak — lemondott rangjáról és felesküdött a déli lobogóra. Köztük olyan kiváló vezetők akadtak, mint “Stonewall” Jackson, a két Johnston, Bragg vagy Lee Robert. Lee-nek Lincoln felajánlotta a legna­gyobb északi hadsereg parancsnokságát, de a virginiai származású tábornok nem tudott fegy­vert ragadni szülőföldje ellen s annak ellenére, hogy az elszakadást ellenezte, a rabszolgatartást pedig egyenesen elitélte, e két cél érdekében harcoló Dél legkimagaslóbb katonai vezetője és háborús hőse lett. Az északi oldal iskolázott tisztjei közül Grant Ulysses neve emelkedett ki. Itt találjuk a magyar szabadságharc két veteránját: Ashbóth Sándor és Stahel-Szamwald Gyula tábornokokat is, akik vitézségükkel és vezetési készségükkel babérokat szereztek a magyar névnek. A hivatásos tisztek hiánya ad magyarázatot arra, hogy még a tábornoki karba is ki kellett

Next

/
Thumbnails
Contents