Fraternity-Testvériség, 1960 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1960-03-01 / 3. szám

16 TESTVÉRISÉG HÍREK az öregek házából LIGONIERI TEL. Január elején még úgy látszott, hogy nem is lesz tél ebben az esztendőben. Egészen váratlanul lépett meg a nagy havazás, a hideg időjárás. Ameddig csak ellát a szem a ligonieri hegyről — minden fehér: a házak, az erdők, a határ. A vasárnapi istenitiszteleteket már hetek óta az ebédlőnkben kell tartani, mert a lakók nehezen merészkednek ki a hóba, hideg szélbe. Még az a kis ut a templomig is lehetetlen, a szél f’uvás miatt derékig ér a hó. A férfiak a bátrabbak, ők azért próbál­ják a havat eltakarítani, már kora reggel kint lapátolnak. Néha ők ássák ki a felügyelő kocsiját a hóból, hogy le tudjon menni a városba a postáért, orvosságért s más szükséges dolgokért. Nagyon várják az öregek a leveleket, magyar újságokat. Bizony nincs sok szórakozás, de azért jó a meleg szobában televíziót nézni, rádiót hallgatni, elbeszélgetni, pipázni, cigarettázni. Nem sok kell már az öreg embernek, de az ami kell, megvan itt a Bethlen Otthonban. UJ LAKÓK. — Ozv. Szakács Zsuzsánna, február 21-én ér­kezett be az Öregek Házába. Mielőtt idejött, egyik leányánál lakott Taylorben, Michigan államban. 77 éves, Vas megyében szü­letett. öt évvel ezelőtt vesztette el férjét, s azóta hol egyik, hol másik gyermekénél tartózkodott hosszabb, rövidebb ideig. Sehol se talált nyugtot és amint ő maga mondja, szüntelen az volt a vágya, hogy ide jöhessen. Mikor belépett az () regek Házába, örömmel mondta el, hogy végre beteljesedett a kívánsága, ma­gyarok között lehet. Pár nap alatt már egészen otthonosan érzi magát. Másik, legújabb lakónk, aki csak pár napja van itt, özv. Sóvágó Izabella. 70 éves, Csaják községben, Hajdú megyé­ben született. Háborús menekült, nincs rokona az Egyesült Álla­mokban. Sok megpróbáltatáson ment keresztül, mig a jó Isten ide vezérelte közénk. Szeretnénk ha jól érezné nálunk magát. HALÁLOZÁS. — Kovács Istvánné, született Kun Róza, feb­ruár 28-án reggel hosszas szenvedés után elhunyt. Arad megyé­ben, Pécskán született, 1883-ban. 1952 nyarán jött be az Otthon­ba, férjével együtt, Cantonból (Ohio). Szorgalmas, derék házaspár volt, jókedvűen, megelégedetten, s igazán ritka szeretetben éltek. Mig a betegség el nem vette erejét Kovács Istvánnénak, minden­nap munkálkodott a konyhában, kertben, s szeretettel gondoskodott férjéről. Halála nagy veszteség mindannyiunk számára. A Beth­len Otthon igazgatója temette el, március 2-án. Holtteste a ligonieri temetőben nyugszik. Legyen áldott emlékezete! VARGA LAJOS

Next

/
Thumbnails
Contents