Fraternity-Testvériség, 1960 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1960-03-01 / 3. szám
mVt jovg ! DERŰS ! PERCEK Íj aAAAAAäAAA AAAAAÄAAA>V>1 BIRIZLÓ PÉTER FELTÁMADÁSA — A bikás felesége akar a polgármester úrral beszélni — jelenti a titkárnőm. — A Birizló Péterné? A szép asszony? Küldje be fiam. Belép a szép menyecske illendő köszönéssel. Fekete selyem ruha suhog rajta. — Mi baj, szép asszony? Ki halt meg? — Szegény jó uram, a Péter, elesett Kamionkánál. Most abba a sorba járok, hogy ugyan parancsoljon rá a nagyságos ur arra az anya- könyvvezetőre, mer semmikippen nem akar összeadni a másik jövendőbeli urammal, a szeginy Péter unokatestvérivel. Valami nyilvánítást akar elébb. — Ejnye de sajnálom a Pétert, takaros, jóravaló embere volt a városnak éveken keresztül. Ami pedig az anyakönyvvezetőt illeti, annak igaza van, mert előbb a Pétert holtnak kell nyilvánítani. Amig ez be nem Íródik az anyakönyvbe, szó se lehet a második házasságról. Az eljárás hosszú, de ha volnának tanuk, akik a halált igazolják, akkor sokkal rövidebb. — Tanú van, nagyságos ur, Péternek két katonapajtása. El is hoztam őket magammal. — Hadd jöjjenek be. Belép a két ember, elnyűtt katonaruha van rajtuk. Kivágják a haptákot. — No emberek, hát maguk eskü alatt igazolják, hogy a szegény Péter meghalt? — Igenis — felel az egyik. -— Elesett szegény koma Kamionkánál. Fejlövést kapott. Mi ketten temettük el ott tisztességesen. —- Felveszem a jegyzőkönyvet, meg is esketem őket. Elmennek. A holttá nyilvánitó határozat hamarosan megjött, be is vezettük a halotti anyakönyvbe, csakhamar rá megvolt az esküvő, még nekem is küldtek egy fonott lakodalmi kalácsot, meg egy kulacs bort. ~k ~k ~k Pontosan két héttel később lelkendezve szalad be a titkárnőm, jelenti: — Polgármester ur kérem, megjött a bikás, a Birizló Péter. Bejöhet? — Hogyne, hogyne, gyere csak fiam Péter, hát megjöttél? No csakhogy itthon vagy, állásodat nem töltöttem be, mehetsz egyenesen a bikákhoz. Hát odahaza voltál-e már? — Nem. Előbb hivatalosan itt akartam jelentkezni az állás vigett. Most má máj haza megyek. — Oda fiam Péter bajosan mehetsz. Férjhez ment a feleséged az unokatestvéredhez, mert hogy két katonapajtásod itt előttem esküvel igazolta, hogy ők temettek el Kamionkánál. — Oh, a becstelenek. Én Uram soha életemben nem voltam Kamionkánál, azt se tudom, merre van.
