Fraternity-Testvériség, 1960 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1960-01-01 / 1. szám

6

TESTVÉRISÉG

csak hőstette merült el lassan, hanem kitüntetéséről is elfeledkeztek. Jogos felháborodásában, Zágonyi leköszönt rangjáról. A következő év tavaszán Fremonttal együtt rehabilitálják. Ezredesként veszik vissza, de ez már csak szépségtapasz a büszke és érzékeny huszártiszt lelkén. 1863- ban végleg visszavonul a polgári életbe.

Zágonyi a magyar katonaideál. Mikor polgártársai az ellenség erejének és a lehetőségeknek mérlegelése során az óvatos ellenállástól az ügyeskedő “appeasement”-ig mindenre gondolnak, hogy a “háború borzalmaitól megmentsék embertársaikat”, Zágonyi számlálgatás helyett aprítja az elelenséget Sorsa tipikus története annak a magyar katonának, akire előbb rámordulnak, hogy a “feje nem azért van, hogy azzal gondolkozzék, hanem, hogy azt szükség esetén beveresse” s mikor valami hiba csúszik “az arra hivatott okosok” számításába, célszerűen lehet bűnbaknak is felhasználni.

íme Zágonyi kétszeres aktualitása a polgárháború százéves évfordulóján.

Az óra lüktet lassú sercegéssel,

Kimérve a megmérhetlen időt;

Ébren a honfigond virrasztva méccsel, Homlokodra összébb gyűjti a redőt.

Vajúdni meddig tart még e világnak?

Sors! óramüved oly irtóztató:

Hallom kerekid, amint egybevágnak:

De nincs azokhoz számlap, mutató.

(1861) ARANY JÁNOS

“A harmadik nemzedék igyekszik visszaemlékezni arra, amit a második elfelejteni próbált.”