Fraternity-Testvériség, 1960 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1960-11-01 / 11. szám
TESTVÉRISÉG 13 VARGA LAJOS 1888—1960 Felzendült a prédikáció előtti ének: “Szűkölködünk nagy mértékben Segedelem nélkül; Reménykedünk, Örök Isten, Te légy segítségül! Dicsérhessünk . . . A prédikátor n könyvek könyve után nyúl. A szövegből már csak másfél sor van hátra, a textus következik. Folytatódik az ének: “és lehessünk . . .” Az jött volna utána: “Jézus szava hallgatói, Igaz megtartói !” Hanem az igehirdető ezt már nem hallotta, mint ahogy nem hallotta az aggokból és gyermekekből álló gyülekezet sem az alapigét s még kevésbbé a prédikációt. Varga Lajos, mert hiszen ő volt a prédikátor, villámsujtóttá tölgyként dőlt el. U ra, a minden prédikátorok Prédikátora a szószékből hivta haza. Hirtelen, váratlanul, de nem készületlenül. Magával vitte az igét, de amit előre leirt. Ez volt: “Odahaza megkérdező őket: Mi felett vetekedtetek egymással az utón? De ők hallgatónak, mert egymással a felett vetekedtek az utón: ki a nagyobb? Es leülvén, odaszólitá a tizenkettőt és monda nékik: ha valaki első akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája. És előfogván egy gyermeket, közéjök állatá azt és ölébe vévén azt, monda nékik: aki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, nem engem fogad be, hanem Azt, Aki engem elbocsátott.” (Márk 9:33-37.) Sejtette talán, hogy ez lesz az utolsó textusa, ami önmagában kész prédikáció? Lehet . . . Negyven évig szolgálta Mesterét. A Nagyküküllő megyei Kiskapuson született 1888 szeptember 29-én. Ez a szinmagyar község a reformáció kora óta evangélikus. Varga Lajos is annak született. A középiskolát Nagy- enyeden végezte — az evangélikus theológiát pedig Pozsonyban. Lelkészi oklevelének megszerzése után a Bethlen családnál volt nevelő, majd az első világháború kitörvén - bár hadmentes lett volna, önként jelentkezett katonai szolgálatra s az egész háborút végig küzdötte. Mint tiszt szerelt le 1920-ban. Erdélyi ember lévén, az oláhok elől neki is menekülni kellett s az Égve-
