Fraternity-Testvériség, 1960 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1960-11-01 / 11. szám
4 TESTVÉRISÉG Bár akkoriban az amerikai németségnek valóban nagy befolyása volt az amerikai politikára; mégis a fuldokló szalmaszálba ka- paszkódására emlékeztet, mikor beléjük helyezi minden reményét, hogy az amerikai kormányt az európai szabadságharcok érdekében beavatkozásra bírják. A cél érdekében az amerikai bel politika szálainak irányitásába is beleavatkozik. A készidő elnök- választás, melyről Kossuth beszél, az 1853-as lehetett Millard Fillmore elnöksége alatt, melyben a Whig (nemzeti republikánus) párttal szemben Franklin Pierce demokrata győzött, aki 1853- 1857 kormányozott. Mint ismeretes Kossuth terve nem sikerült és a nagy magyar Bujdosó megtört lélekkel tért vissza Európába. Amerika pedig a Kossuth által geniálisan meglátott, fiatal nagyhatalomhoz illő külpolitikai szerep helyett menthetetlenül sodródott egy belső polgárháború testvérgyilkos leszámolása felé, melynek 600,000 áldozata lett. — De minden magyarázat helyett álljon itt a drámai Kossuth-levélnek a lehetőséghez képest hü magyar fordítása: “E levél annyiban bizalmas, hogy a nyilvánosságnak nem adható át — csak magánközlésre használható. New York, 1852 junius 28. 52 E. 16th Str. Igen Tisztelt Uram! Remélem időközben már olvasta junius 23-iki, Tabernacle, New York-i német búcsúbeszédemet, valamint a gyűlés azt követő határozatait. Azt is remélem, hogy a benyomás, melyet ez az ügy mindkét politikai pártban keltett, nem kerülte el figyelmét. Valóban nem szabad félreismerni, hogy — ha Amerika választójogosult német polgárai utolsó beszédemben lefektetett elvek alapján egyesülnek, egy közös megegyező irányban — a döntés hatalmát kezükben tartják. Ők dönthetik el az Egyesült Államok jövőbeli adminisztrációjának külpolitikai irányát és ezáltal a szabadság győzelmét vagy bukását Európában. Sohasem voltak még Amerika német polgárai ebben a döntő hatalmi helyzetben. A pártvezetők e hatalomra rádöbbentek és annak felismeréséhez jutottak. Ők tudják, hogy a legrosszabb esetben a németek minden kombinációt és a pártok minden számítását bizonytalanná tehetik. Felfogják-e a német polgárok állásfoglalásuk fontosságát, mely egy évszázadban többé nem ismétlődik? Remélem a Mindenható, a szabadság védője, megóvja őket attól, hogy a pillanatot elmulasszák. Vájjon az alapelveket magasabbra fogják-e értékelni, mint neveket és pártelnevezéseket?
