Fraternity-Testvériség, 1960 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1960-10-01 / 10. szám
4 TESTVÉRISÉG A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS huszonöt éve A Social Security Administration az idén 25-ik születésnapját ünnepelte, időszerű tehát, hogy fejlődésének egyes fokaira visszatekintünk. Ma már tiz amerikai között kilencnek van társadalombiztosítása. Nyugdijat húz, amikor a munkából kiöregedett vagy ha munkaképtelenné válnék. Az elhunyt munkás özvegyéről és kiskorú gyermekeiről is gondoskodik a kormány. A fentiek azonban a társadalombiztosításnak csak egy ágát jelentik. Külön osztály gondoskodik a vakokról, béna gyermekekről és a rokkantak ujraképzéséről, továbbá ami a legfontosabb, a munkanélküliekről is. Ez utóbbit az egyes államok végzik el, a kormány felügyelete alatt. A biztosított munkás, ha elveszti az állását, 26 héten át kap segélyt, ami egész közgazdaságunkat alátámasztja azzal, hogy a fogyasztók vásárló erejét válságos időkben is fenntartja. A társadalombiztosítás fokozatosan bővült ki az elmúlt 25 év alatt. Eredetileg csak a 65 éven felüli és nem dolgozó munkásnak biztosított szerény nyugdijat. 1938-tól kezdve már az özvegyekre és árvákra is kiterjesztette a gondoskodást 1950-től az önálló foglalkozásúak is biztosítva vannak, 1956-tól kezdve a rokkantak is. A Social Security System újabb kiterjesztését vezette be a kongresszus az idén, az egészségügyi biztosítás bekapcsolásával. Különböző, még megvalósítandó tervek még fokozottabb fedezetet nyújtanának kórházi, orvosi és gyógyszer kiadásokra. Az 1935-i Social Security Act társadalmi fontossága abban rejlik, hogy elismerte az elvet, miszerint a kormány kötelessége a polgárok jólétéről gondoskodni; ezzel egyszersmind jelezve azt, hogy a földmivelő államból ipari állammá fejlődtünk. A törvény életbelépése idején csak 125 millió lakosa volt az országnak, ma 180 millió. A nemzeti termelés dollárértéke nyolcszorosára ugrott fel ugyanezen idő alatt; de ha a dollár kisebb vásárló erejét és a népesség gyarapodását is tekintetbe vesszük, a fejenkénti, valóságos többtermelés is több mint kétszeres. Az átlagos social security járulék a nyugalomba vonult munkás és neje részére 1940-ben csak $36.40-re rúgott, ma már $120.60 a házaspár átlagos nyugidja. A társadalombiztosítás célja nem az, hogy a nyugalomba vonult munkás összes kiadásait fedezze. Az Egyesült Államok gazdasági rendszere a szabad vállalkozás elvén épült fel és feltételezi, hogy a legtöbb nyugdíjasnak ezenkívül még más — ha szerény jövedelme is van, például megtakarításokból, biztosításból, alkalmi munkákból és más forrásokból. Azokról, akik igy sem képesek szükségleteiket maguk előteremteni, az egyes államok “relief” alapjai gondoskodnak, miért is kétségtelen, hogy bár a társadalombiztosítás további liberális kiterjesztésére szükség van, a haladás a 25 év előtti állapotokhoz képest, igen szembeötlő. AMERICAN COUNCIL
