Fraternity-Testvériség, 1960 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1960-08-01 / 8. szám

DERŰS PERCEK

x>\yv^/v>\;ivyyyv,

AZ ABSZOLÚT ZENEI HALLÁS

Templomos öreg Hajdú István és felesége uj mechanikus orgonát

ajándékoztak a karczagi ekklézsiának. Harmincezer forintért csinálta azt Szukenik hires cseh orgonakészitő mester. Nagy pénz volt az — 300

hold prima szántóföld ára.

Darabokban érkezett meg a hires orgona. A templomban, a nagy

kóruson állította össze Szukenik mester. Ott ültem a nyakán egész nap, mikor a több méter hosszú basszus fasipok stimmelésére került a sor. A mester tudta, hogy hegedülök. Hiszen zongorázni megtanul az is, akinek nem tökéletes a hallása, ha a kotta után lenyomkodja a megfelelő billentyűket, nem fog falsot. De már a hegedűhöz abszolút zenei hallás szükséges.

Stimmeli a mester a kontra C-t. Itt is farag, ott is gyalul, megszólaltatja a sípot, utána a hangsipot, kérdezi:

— No mit szól hozzá a polgármester ur, jó-e a kontra C?

— Tökéletes -— feleltem.

Elmosolyodott, azután még vagy két óra hosszat gyalult, faragott a sípon, mig végre maga is helybenhagyta.

— Ne tessék szégyenkezni — mondta — önnek abszolút zenei hallása van, de csak az általánosan használt regiszterekben. Ha az ilyen mély hang magában szólal meg, annak olyan nagy a rezgése, hogy a helyes hangot csak akkor lehet eltalálni, ha az ember a rezgésszámokat érzékeli, amihez nemcsak abszolút zenei hallás, hanem különleges képesség kell. Ha akkordban hallotta volna a kontra C-t, maga is megállapította volna, melyik a helyes hang a harmóniában. Az utolsó smi- tásnál mi is harmóniában állapítjuk meg véglegesen a hangokat, bár — tette hozzá szerény büszkeséggel — akkor én már alig találok korrigálni valót.

★ ★ ★

Két kántor teljesít szolgálatot a karczagi ekklézsiánál, sokszor ketten is alig győzik. Amikor az öregebbik kántor Balogh Imre letette a kanalat, pályázatot hirdettek a kántori állásra. Volt pályázó bőségesen, mert jövedelmező volt a karczagi kántori állás. Mintegy harminc jelölt mutatta be tudományát a nagy templomban, azok közül megválasztották az uj kántort. A választás napján a pályázókat és helybeli barátaimat vacsorára láttam vendégül az úri kaszinóban. Nem mindennapi élmény volt az, amikor az a sok jó hangú ember borozgatás közben nótázni kezdett. A pályázók közt volt Fekete, a kunhegyesi kántor is. Gyönyörű bariton hangja dacára sem nyerte el az állást, mert az a gyönyörű hang sajnálatosan fals volt. El volt keseredve, borba fojtotta bánatát, minél többet ivott, annál hamisabban énekelt. Bizony már untuk.

Rákacsintok Tőkés Sándor tanár barátomra, aki az úri bandában volt terces.

— Komám, daloljuk el már mi is a nótánkat.

Gyakran szoktuk mi ketten produkálni magunkat. Ő fújta a prímet, én a tercet tele torokból de úgy — persze akarattal — hogy egy negyed