Fraternity-Testvériség, 1960 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1960-08-01 / 8. szám
TESTVÉRISÉG 9 — Ezek is jók, ezek a könyvek, amiket hoztam. Nagyon szeretem őket. A lélek eledelei ezek. De az ember nemcsak lélek ám, és ha éhes a test, prédikálhat neki mennyből leszállóit angyal is, nem lesz foganatos a beszéde. Ezért tettem a könyvek mellé, mikor eljöttem a napnyugati messze országból, a frankok földjéről, ezeket a gumókat. Mert ott, hol ezt termelik, megszűnik az éhség. Ha elvetsz belőle egy akkora kis helyen, mint egy sátoralja, már eltengetheted vele az életed egy télen keresztül. Mert egy-két szem ebből egy szakajtóra valót is fiadzik . . . S akkor elmosolyodott: — Csak persze, tudni kell vele élni, nem úgy, mint imént az a vitézlő strázsa, aki beleharapott s most is köpköd tőle. Ezt a gumót meg kell főzni, vagy meg kell sütni s olyan kellemctcs táplálék lészen, mint a kenyér. Csudálkozva hümmögtek, hitetlenkedtek. A hadnagy kezébe vett egy gumót s odaadta az egyik fiatal strázsának:-— Eridj, ott az őrtűz, süsd meg, lássuk, igazat mond-e a deák. A deák kikapta a gumót a katona kezéből: Megállj, majd én! Mert érteni kell ehhez. Ha tüzbe dobod, megég, összeaszalódik. Jertek, megmutatom, hogy kell szépen a hamvas parázsban . . . Odatolongtak mind a katonai őrtüzhöz s abban az 1654-ik esztendőben megtörtént Magyarországon az első burgonyasütés. S mikor elkészült vele a deák, meghámozta és kis szeletkékre vágva ünnepélyesen kiosztotta a katonák között: Trágyázzátok meg egy kis sóval, úgy még izesebb! És a gránic őrállói enni kezdték a sült burgonyát, elsőnek a magyari földön. ízlett nekik. Hadnagy uram! — szólt a vén sebhelyes istrázsa. — No?! Vissza kéne küldeni eme deákot, nagy társzekerekkel, hogy hozzon ebből a fájin ételből minél többet. Hisz sok az éhes odabent az országban, nagyon . . . De a deák mosolyogva ellenkezett: — Felesleges, felebarátaim. íme nékem vagyon még 12 darab belőle. Ebből kettőt nektek hagyok. Elvetitek itt az őrház mellett, épp most van a vetési ideje s nyár végére annyit terem a két gumó, hogy mindőtöknek jut belőle annyi, amit tovább ültethet majd . . . S akkor a deák a földbe, amit a katonák dárdával porhanyóvá Tettek, elültette magyar földön először a két szem burgonyát.
