Fraternity-Testvériség, 1960 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1960-06-01 / 6. szám

SZÉPIRODALOM I

EMLÉK . . . (Hat éves koromból)

Bereck lángokban . . .

Nem hiszem?! — - ijedezett (ingám. S a tompa moraj, ágyuszó már ott táncolt a házunk ablakán. Hajnalban arra ébredek, két remegő kéz kendőbe takar.

Mi van, mi történt?

Hallgass, ne kérdezz sokat, hamar, hamar.

A Királyhágón egy szekér . . . Nyugatra tartana.

De bokrosodnak a lovak.

Beteg a gyermek is .. . vissza, haza! Apám a pisztolyát szorítja:

Gyerünk gyalog. Isten velünk.

S ha utolérnek — magunkkal végezünk.

Jó hírek a “Menekült vagon"-ban. Valahol jegyre krumplit osztanak.

De még jobb, hogy aki már nem bírja, félreliuzódva pakol hallgatag.

Apám köhög. S szól: nézd a tej, csupa korom.

Ne félj, megyünk mi is, nyugodj ál ángy aló m.

A kert, a hintafa, rigó, a pusztulásban is oly édesen hivó.

De kint az utcán zord, idegen arcok . Egy katona bajnéttal a kezében kapunkra hág vadul.

S az “Általános Biztosító" tábla a magyar címerrel porba hull.

Vigyázz, ne mozdulj. Még megölnek — int ki a házból — majd felsikolt anyám.

S mire a rigó füttyét befejezte, nem volt már apám és nem volt hazám.

1960 június 4-ike IV. INI ZOLTÁK