Fraternity-Testvériség, 1960 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1960-05-01 / 5. szám

TESTVÉRISÉG

7

fonállal átszőtt urasztali teritőit s titokban megcsókoltam keze helyét. Láttam ónkupáit, s ittam ezüst és arany serlegeiből,

amiket szétosztott nagyon szeretett kálvinista ekklézsiáinak. Láttam felnőni népes papi családokat és tanitó gyermekeket, akiknek naponta ő szegte meg a kenyeret. Még ide Amerikába is eljött bujdosó utunkra. Hite, imádsága, drága magyar asszonyaink hitét és imádságát építette bele idegen földön felépített lelki otthonainkba, Anyaszentegyházunkba. Hovátovább az ő nevét viselik leg- többszören odahaza is, de különösképpen messze idegenben is magyar női egyesületek.

A magyar kálvinistáknak nincsen szentje, csak eszményképe. Lorántffy Zsuzsánna “magyar asszonyok fényes szövétneke” lett minden idők végezetéig. Hivő imádkozó, naponta bibliát olvasó és szolgáló szeretete a magyar lelkek hálás tiszteletének aranytrónjára ültette őt. Az egyik történetiró azt jegyezte föl róla, hogy ha darócruhában élte volna le is az életét, akkor is lépten-nyomon előragyogott volna fejedelmi lelke. Minden magyar férfi szeretné, ha felesége jellemét Lorántffy Zsuzsánna hitvesi élete ihletné. Szerelmetes, hü, tiszta, szent asszony volt, aki ihletője, vigasztalója, tanácsodója, gondjai hordozója volt szerelmetes urának. A magyar kálvinista gazda mindig ilyen gazdasszonyról álmodott, aki igy tartja rendbe portáját, igy gazdálkodik javaival, igv védi nevét, s igy teszi boldoggá övéire végtelen büszke szivét.

Lorántffy Zsuzsánna példát mutat arra, hogy milyen az igazi édesanya, hogy csepegteti a kicsi lélekbe az Isten és a hazaszeretetei, neveli becsületes és Istenfélő erényes életre gyermekeit. A pataki várban élő és őrködő hitvesi és édesanyai szeretet fáklva- fénye várkastélyok és kicsi kunyhók ablakain bevilágít, példát ad és utánzásra kötelez. A XVII. század délceg magyar hősei hitvestársaikban a Lorántffy Zsuzsánna hűséges tiszta, szent szeretetét keresik, s I. Rákóczy György életének legnagyobb áldásául ezt az egyszerű, de királyi feleséget tekintik, aki ha férje hadban van,

hadsereget toboroz, ágyukat öntet, várfalakat erősittet és szüntelenül küldi az utánpótlást emberben és élelemben, ruházatban.

Férjét a világ eseményeiről bölcs tanácsaival mindjárt értesíti s minden forgolódásában fejedelmi leikével, s őszinte szeretetével még ellenfeleit is hűséges alattvalóiul nyeri meg. Millió gondja között a nemzet vezetőinek leendő édesanyáit neveli, az egyszerű kálvinista nagyasszony tanítja meg az elkényeztetett főúri lányokat arra, hogy hogyan kell ápolni az elesett szegény betegeket. Megtanította őket arra, hogy a munka nemesiti a lelket s a hűséges és taka-