Fraternity-Testvériség, 1959 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1959-03-01 / 3. szám
14 TESTVÉRISÉG okosítandó a népet, milyen világraszóló előnyök következnek be akkor, ha meglészen a magyar vezényszó, meg az önálló vámterület. Ilyen nép- gyülés volt hirdetve Czegléden is, ahova, mint a kerület képviselője, Kossuth Ferenc is elkövetkezett egyik szónoknak. Fogadta a képviselőt és minisztert Czegléd illő tisztességgel, amint már ilyenkor szokásos. Fehérruhás lányok, lovas bandérium, zászlódiszben a város, puffogtak a tarackok. Négylovas diszhintóban vonult be a miniszter, balodalán ült a polgármester. A hintó lépésben haladt, hadd nézze meg a lakosság a minisztert kedve szerint. De azonfelül még azért is, mert a hintó mellett haladt a városi dalárda éktelen danolással. Már a nagy piac felé közeledtek, amikor megszólítja Kossuth a polgármestert: — Mondja, kedves polgármester ur, micsoda nótát énekel a dalárda? — Nem ismert rá, Kegyelmes Uram? Azt a nótát énekelik, hogy . . . Kossuth Lajos azt üzente. — Azt? Valóban nem ismertem rá. — Kegyelmes Uram — felelte némi zavarral a polgármester — az úgy van, hogy mi minden áron meg akartuk adni a tisztességet a Kossuth apánk nótájával ... de itt most csak a második tenor énekel, mert a dalárda többi tagja kint van kapálni. DR. SZÁNTHÓ JÓZSEF ÜDV NÉKED IFJÚSÁG Üdv néked, Ifjúság! Üdvözlégy magyar nép! Ki lángban és vérben születtél meg újra három nagy éjszakán vad ágyudörgésben! Melyik nép irta fel mostanában nevét igy, hogy aranyat adott kezébe Isten ujja? S mely nép beszélt igy az önmaga nevében, mint angyal, mikor a harsonáját fújja? Bus igájának fájára Írja hát S mint annyiszor a megsárgult ezer évben vérrel és vassal tanítja zsarnokát. Buda, 1956 október 26. SINKA ISTVÁN
