Fraternity-Testvériség, 1959 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1959-03-01 / 3. szám
4 TESTVÉRISÉG vidéki és délvidéki magyarság Íróit. A messzi kontinensekre szakadt magyar csoportokban pedig lassan, de feltartóztathatatlan fejlődéssel jelentkeznek a magyar szellemiség képviselői, költők, Írók, fordítók, történészek, akik az “elszakított területek” Íróival együtt élő ellentételei az Arany Jánosi tételnek, hogy “kivágyni kész halál”. Az anyaország még mindig azzal felel nekik, hogy “a lélek kialszik”, helyenként össze is tévesztve őket a kommunizmus pár, külföldre menekült pártirój ával, akiknek az Írásai, csupán szótári statisztikával mérve sem magyarok. Ez az öröksége s egyúttal hozománya is annak a magyar irodalomnak, amely a második világháború óta valóban kikövetelheti magának a tiszta irodalom nevet, mert sem az idegen megszállás alatti Magyarországon, sem pedig külföldön nem akadt olyan irodalmon kívüli “támogató”, aki jó műben, jó Íróban maradandó igazsággá tudta volna átköltetni a maga tala j tálán valóságát. A magvar irodalom képviselői sok megaláztatást megértek. Még élénk emlékezetünkben vannak a hivatalosan elrendelt Sztálin- ódák hamis dithirambjai és a szörnyű, hazug Rákosi-versek. A pártköltők rémes árulásában, ma már tudjuk, nem volt része valamirevaló magyar verselőnek, s az az egy-kettő, aki beletévedt, 1956 nagy önvizsgálata során feljajdulva tagadta meg rövid bűnbeesését. A magyar próza és a magyar dráma mesterei évekig nem szólaltak meg a nyilvánosság előtt, és amikor hallgatásuk súlya közeledésre kényszeritette a magát népidemokratikusnak nevező elnyomást, a “Fáklyaláng” fényével világitottak be az idegen éjszakába s a “Galilei” szellemében egyre több Írás, egyre több Írói hitvallás mondta el, hogy minden multgyalázás dacára “igy éltünk Pannóniában” és nem úgy, ahogy azt a pártiskola szajkózta. Ebből az irói “megmondásból” mozgalom lett, a mozgalomból pedig a történelem egyik legcsodálatosabb szabadságküzdelme. Magyarországon kívül, a harmincas évek végével kezdődő politikai földlökések hullámainak rajzolataként, uj magyar emigráns költők és Írók egymást követő csoportjai jelennek meg. Élet- látásuk, problémaérzékük differenciáltságának megfelelően számos változatban reagálnak a világforgatag mélyén érő magyar sors uj kérdéseire; alkotásaikkal részben a már meglevő magyar világsajtó erejét növelik, részben pedig uj lapok, folyóirat- és könyvkiadók tevékenységének adnak lendületet, szint és színvonalas tartalmat. Nem kétséges, hogy szinte áthidalhatatlan távolságok vannak egyrészt a múlt háború során valóban elárvult “Magyar Jánosok”
