Fraternity-Testvériség, 1959 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám
6 TESTVÉRISÉG Az öreg testvérek között, akiknek a száma az intézet megnyitása óta mintegy 600-t tesz ki, akikről gondot viselt a Bethlen Otthon, szintén voltak úgy vallásfelekezet, mint származás szerint a magyar földről ide vándorolt minden nemzetiségből. Az öregek foglalkozás szerint a magyar társadalom minden rétegét képviselték: pap, orvos, tanár, bankár, kereskedő, kis iparos, urasági inas, földmives, juhász. Ezek a tanúbizonyságok arra, hogy a Bethlen Otthon intézményében az amerikai magyar reformátusság Krisztusnak “Példázat az irgalmas samaritánusról” mondott történetét úgy valósította meg, amint azt a törvénytudónak mondotta az Ur: . . kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, aki a rablók kezébe esett? Az a ki könyörült rajta. Monda azért Jézus: Eredj el és te is a- képen cselekedjél.” (Luk. 10, 36-37.) Méltók és fölöttébb érdemesek arra ezek a mi magyar földről ide telepedett öregeink, hogy gondjukat viseljük közösen azoknak, aki gyámolitás nélkül maradtak az életük alkonyán, mert ha ők nem alapítottak volna itt Istenimádására templomokat, emberbaráti intézményeket, akkor, mikor a bányák mélyén, a vasolvasztó kohók mellett alig volt a betevő falatra való keresetük, ma jaj de szegényes volna az amerikai magyarság közélete, ha ugyan volna! Ebben a tudatban tartotta nyitva a kapuit és épittet újabb hajlékokat a Bethlen Otthonban az amerikai magyar reformátusság az arra érdemeseknek! A másik terv: Az amerikai magyar reformátusság gondoskodjék állandó otthonról a Bethlen Otthonban a magyar nyelv és történelem tanítására közép iskolás tanuló számára. Az 1956. évi magyar szabadságharc vérbe fojtása és az utána bekövetkezett szine-java magyaroknak az ó-hazában a kivégzése, bebörtönözése, rabszolga munkára szibériai bányákba szállítása és a nyugat felé százezrek menekülése az amerikai magyarság szivében felébresztette a testvérszeretet érzését. Az ide érkezett szabadságharcosokat az amerikai magyar telepeken nem csak vendégszeretettel várták, de számukra nem egy helyen áldozatos szivvel otthonokat is rendeztek be. Az óhaza népe felé segítő kézzel nyúltak át. 1956 novemberétől kezdve ruha, élelem, gyógyszer csomagokat egyenként és intézményeikből megszámlálhatatlan számban küldötték és küldik ma is. Az amerikai magyar reformátusság vezetői felocsúdva a magyar népre szakadt irtózatos vérveszteség kábulatából 1957-ben arra a tudatra ébredtek, hogy a menekültekről való gondoskodás
