Fraternity-Testvériség, 1959 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1959-02-01 / 2. szám
TESTVÉRISÉG 13 Majd megkönnyebbülve a buzgó imától kiment a kertből s im’ a fal megett álomba hulltan néhány tanítvány szerte az utszél gazában hevert. Szólott hozzájuk: “Nyugodjatok csak, az én időm immáron betelt, Istennek fiát az óra jöttén Halálra adják bűnös emberek.” Alighogy szólott a sötét éjből rabszolgákkal és csavargókkal, fáklyák s fustélyokkal előre csörtetett dudás, ajkán az áruló csókkal. Péter kardot ránt s egynek fülét metszi s dühödten kezdi őket űzni el, mikor szó hallik: “Tedd el szablyádat, mert ki fegyvert fog, fegyverrel vesz el. Am nem tudod-é, hogy az én Atyám angyal-légiót küldhetné értem s anélkül, hogy érinthetnének megsemmisülne minden ellenségem?! De éltem könyve végső laphoz ért s amit jövendölt az ó-testáment, az írásnak be kellett telnie, legyen meg s rá én mondok Ament. Lásd meg: a korok jönnek s mennek, utjókat jelzi száz tragédia, ezeknek során önként, másokért, sírjába száll az Embernek Fia. Síromba szállók. De harmadnapon feltámadok. S mint folyón tutajok úgy jönnek majd elém végítéletre, karavánként, a sötét századok.” Magyarra: BORSHY KEREKES GYÖRGY
