Fraternity-Testvériség, 1959 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1959-02-01 / 2. szám

TESTVÉRISÉG

9

denkinek ahoz, hogy azt a nyelvet beszélje, olyan kultúrát ápoljon, amit akar. De ahoz, hogy itt valaki megmaradjon a felvett és magáévá tett és becsült, mert becsülhető angolszász-yankee kultúrája mellett még a születése szerint való kultúrában is, kétségtelenül elhatározás, kettős tanulás szükséges. Ezt pedig kevesen teszik meg. Olyanok, akikben a fentiekben említett mélységes elhivatás- tudat nem él, meg sem kísérlik megtartani a származásuk nyelvét, kultúráját és szokásait.

De itt percig se siess téves következtetést levonni, hogy tudniillik itt a magyar elveszett már véglegesen. A magyarországi 19. századvégi és 20. századeleji ostoba mulasztások következtében kivándorlásra kényszerült magyarok alapításaként ma is valami százötven magyar protestáns egyház dolgozik és virágzik az Egyesült Államokban és harmadik, sőt negyedik nemzedékbeli magyarok is beszélnek magyarul. Kanadában a folyamat valamivel még hátrább van, mert ott a magyar települések fiatalabbak. Ennek ellenére azonban kétségtelen az, hogy néhány esetben már a második nemzedékben, legtöbb esetben a harmadik nemzedékben és szinte általánosan a negyedik nemzedékben nyelvben és kultúrában az el- amerikaiasodás annyira megtörténik, hogy a magyar nevek, a magyar származás tudata — igen sok esetben büszke tudata, mert itt a magyaré megbecsült név — még megvan a leszármazottakban, de egyéb megszűnt.

Nézd, Amerikában a világ egyik legkülönösebb nemzeti alakulata jött létre. Bár angolnyelvü állam és nemzet, de nem angol, hanem amerikai, amelyben egy nemzetté gyúródott és még mindig gyúródik a száznyi különböző eredetű, kultúrájú, nyelvű, vallásu, szokásu, vérü és szinü emberfajta, mindenik magából hozzáadva ehez a nemzethez valami hasznosat.

Kérdésedre kérdést lehet feltenni: Helyes lenne-e az, ha Amerikában az egységes nemzet helyett egy, Európához hasonló, nyelveiben, érdekeiben különböző, sőt legtöbbször ellenséges tömeg élne?

A másik dolog: Ha valaki ide kikerül és úgy látja, hogy otthon maradt nemzete szabadsága és boldogulása megköveteli azt, hogy ő megmaradjon nemzete iránt való hűségben, akkor annak nem kell félnie a beolvadástól.”