Fraternity-Testvériség, 1959 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1959-02-01 / 2. szám

TESTVÉRISÉG

5

tekintjük, abból tiz kötet, tehát a kisebbik rész, tanulmány. A nagyobbik rész szépirodalom. Végezzünk azonban először prózai tanulmányaival, amelyeket a legkülönbözőbb irodalmi, politikai, egyházi, társadalmi, kulturális kérdésekről irt. Ezek közt vannak magasrangu irodalmi fejtegetések, amelyek a “Nyugat”-ban vagy Jászi Oszkár “Huszadik Századában” jelentek meg. (Ezeknek csak egy része jelent meg később újra az “Egyenes utón” és “Tanulmányok és jegyzetek” cimü kötetekben.) Újságcikkei még össze- gyüj tetlenek és azok is megtöltenének egy további kötetet. A “Panasz” cimü tanulmánykötetén kivül 1923 és 1925 közt csaknem egymaga töltötte meg “Uj Auróra” majd “Elet és Irodalom” cimü havi folyóiratát, 1934 és 1942 közt pedig hires Ludas Mátyás Füzeteit, amelyekből átlag hatives terjedelemben tiz jelent meg évenként, összesen 81 füzet. 1928 és 1931 közt pedig Bajcsy- Zsilinszky Endre “Elöörs”-ében volt hetenként egy tanulmánya. — Foglalkozzunk tehát először röviden Szabó Dezsővel, mint politikai pamfletiróval.

A magyar politikai pamfletirodalom hatalmas múltra tekinthet vissza. Kezdődött Pázmány Péterrel és a protestáns hitvitázók heves tollharcával. Folytatódott Zrinyi Miklóssal, majd a 19-ik század reformkorában különösen nagy fontosságra tett szert. A legnagyobb politikai pamfletirók Széchenyi István, Kossuth Lajos, Kemény Zsigmond, Wesselényi Miklós és báró Eötvös József voltak, hogy a kisebbeket ne is emlitsem. A mi korunkban pedig Ady, Móricz Zsigmond mellett elsősorban Szabó Dezső volt a nagy elődök méltó követője. Ennek a politikai és publicisztikai irodalomnak hangja nem volt mindig udvar- és szalonképes. Pázmány Péter óta valami nyers, szókimondó, kuruc, buzogányos, rámenős stilus jellemezte, amely a zamatos fordulatokat és gargantuai merészségeket nem kerülte el. De ez a műfaj természete, hisz málnaszörppel vagy pásztorfuvolával mégsem lehet egy nemzetet felrázni.

Ami pedig Szabó Dezső politikai hatását illeti, le kell szögeznünk, hogy hivei közül a szélső jobboldalnak egyetlen vezetője se került ki. Ellenben akikre hatott, igv elsősorban a falukutatók, szociográfusok, Márciusi Front és a későbbi Parasztpárt vezetői és Írói, mind inkább bal felé tolódtak el és a totális rendszerekkel szemben már az oroszok bejövetele előtt a nemzeti ellenállásban vettek részt, vagy mint Kémeth László, Féja Géza, Illyés Gyula, Veres Péter, Szabó Pál inkább a “harmadik ut” felé szeretnének fejlődni, mint a diktatúra kelepcéjében vergődni. Valamikor majd részletesebben meg lehet Írni, hogy a rajkisták, magyar titóisták,