Fraternity-Testvériség, 1959 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1959-12-01 / 12. szám
DERŰS PERCEK D AAMAAASAAAAAAAAA/V A /vAffi AZ IS SZEMPONT... — Ugyan miért veri szomszédasszony olyan kegyetlenül azt az ártatlan gyereket? — Mert nagyravágyó, képzelje szomszéd, tegnapelőtt adtam neki egy tiszta zsebkendőt, hát máma már nem belefujta az orrát . . . ★ ★ ★ Általánosan ismert betegség az a nagyravágyás. Akit hirtelenében jó módba, nagy hivatalba ültet az isteni gondviselés — bizony nehezen állja meg, hogy azzal az uj állapottal hivalkodva, látható tanujelét ne adja annak a jó módnak. Bizony földet vásárol, palotás házat épittet — ide süss világ, csinálom, mert . . . telik. Almássy Sándor bátyám szolnoki főispán volt. Fent hordta kissé az orrát már kinevezése előtt is — azóta meg mindig lábujjhegyen szeretett volna járni, ha bírta volna, hogy azzal a pár centiméterrel is ki- magaskodjék a többi gyarló ember fölött. Gazdag ember is volt. Valami hivatalos ügyben jártam nála. Két cigaretta közt mesélni kezd: — Jóska, te világlátott ember vagy, megérted, amit most bizodal- masan közlök veled. Eddig, ha Pesten jártam, megszálltam a Hungáriában, elvégre a kutya se ismert. De mióta megkaptam ezt a magas méltóságot, sok dolgom van miniszterekkel és más nagy állású urakkal. Úgy gondoltam, hogy azokat Pesten illendőbb lesz saját úri házamban fogadni. Van egy villatelkem a Hűvösvölgyben, arra építtetek egy kúriát. No csak olyan tiz szobásat, annyi megilleti a szolnoki főispánt, több szobát nem akarok, telne ugyan, de nem akarom, hogy azt mondják, lám ni ez az Almássy, alighogy főispán lett, már is elmérte a kalapácsnyelet. Mit szólsz hozzá? — Biz az jó lesz, Sándor bátyám; legalább nekem is lesz hova szállnom, ha Pesten járok. ~k ~k A villa, kisebb fajta palotának is beillett, elkészült. Házszentelésre meghívta az egész vármegyét. Kevélyen járt-kelt a vendégek közt, dicsekedve mutogatva ezt is, amazt is — nem sok ilyen viskó exisztál ezen a környéken . . . stb., stb. — már kissé sok volt a dicsekedésből. A társaság a dohányzóban ült egy csomóban, senki se szólt a sok dicse- kedésre, akkor hozzám fordul Sándor bátyám: — Hát te Jóska, mit szólsz ehez a vityillóhoz? — Beszél ez maga helyett Sándor bátyám, de azért elmondok egy esetet, ami erről a vityillóról most jutott az eszembe. Mindenki odafigyelt. Történt, hogy a nagyiványi egyik szegény parasztembernek fiából nagy ur lett. Méltóságos nagy ur, miniszteri tanácsos. Rangja szerint házasodott a tanácsos ur, megáldotta az Úristen szép és jó gyerekekkel, az asszony nagy hozományt kapott, megvolt a jómód. Akkor a tanácsos ur — pontosan itt a Hűvösvölgyben — közel a te villádhoz Sándor bátyám, vett egy telket, arra megfelelő úri házat építtetett; mikor az elkészült,
