Fraternity-Testvériség, 1959 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1959-12-01 / 12. szám
16 TESTVÉRISÉG Különösek voltak ennek az előadásnak a körülményei is. Szabó Dezső akkor már öt év óta nem mozdult ki Pestről, nem fogadott el semmiféle meghivást. 1934-ben Debrecenben egy három előadásból álló sorozat harmadik estéjén országos botrány tört ki. Az első előadásnál mintegy kétharmadnyira telt meg az Aranybika nagyterme. Az est után Szabó Dezső megkérdezte, mennyi a bevétel? A második estén a terem megtelt. Szabó Dezső újra kérdezett: a bevétel alig emelkedett. A harmadik estén zsúfolásig megrakva a terem. Szabó Dezső mielőtt megkezdi előadását, megkérdi a rendezőket, számolják össze a bevételt. Megmondják. A pénz még kevesebb. Az iró feláll a pódiumra. Azzal kezdi, hogy már a Biblia szerint is méltó a munkás a maga bérére. A társadalom ökonómiájának a törvénye, hogy minden munkát ellenszolgáltatásért végzünk. Mert ugyebár különös lenne, ha valaki megtalpal- tatná a cipőjét és nem fizetne érte. Vagy elmenne az üzletbe és vásárolna — pénz nélkül. Ez alól a szellemi ember sem lehet kivétel. Ezért engedjék meg neki, hogy most megvizsgálja, nem ül-e valaki ezzel a hibás szemlélettel az előadás hallgatói soraiban. Elindul, s személyesen kezdi kérni a jegyeket. Az első sorokban a megye és város előkelőségei ülnek. Egyiknek sincs jegye. A botrány kitör. Ettől kezdve csak a Marcibányi téri vacsorákon beszélt. 1937 szeptemberében kerültem Szegedre Sárospatakról. Az előadásig eltelt másfél évben a nagymultu Bethlen Gábor Kör rendezésében az élő magyar irodalom szinte minden nagyobb nevét megszólaltattuk már irodalmi estjeinken. Móricz Zsigmond, Németh László, Illyés Gyula, Ko- dolányi János, Veres Péter, Erdélyi József, Szabó Lőrinc, mind, mind jártak már Szegeden. De hogy hivjuk meg Szabó Dezsőt. Úgy sem fogadja el. Ötletem támadt. Egy iv tetejére ráírom: “Kedves Mester! Mi, szegedi egyetemi és főiskolai hallgatók, régóta vágyva várunk arra, hogy meghallgassuk. írásaiból ismerjük, szeretjük, de szeretnénk találkozni az élő Szabó Dezsővel, hogy egyéniségének, személyes varázsával érintkezhessünk. Jöjjön le közénk. Két előadást szeretnénk hallani: 1) A magyar irodalom szerepe, hivatása. 2) A magyar sors kérdései. Szegény diákok vagyunk mindannyian. De engedje meg, hogy előre befizetett beléptidijainkat ide mellékeljük. Őszinte tisztelettel hívei, tisztelői . . .” Elindítjuk az ivet. 158 diákot sikerült szerezni aláírásra és előfizetésre. Szabó Dezsőtől azonnal jön a válasz. Ilyen kérésnek nem lehet ellenállni. Jön. Szegeden töltött három napja felejthetetlen. Az állomáson mintegy száz diák várja. Ünnepélyesen felöltözve. A lányok virággal. Szabó Dezső meghatódik. Szegedet és a környékét gyalog járjuk végig. Az iró fürdik az emlékekben. Megtekintjük a házat, ahol lakott, ahol a “Segitséget” irta. Utána a szegedi Közművelődési Palotát, Móra Ferenc keze nyomát, majd Juhász Gyula hajlékát és hagyatékát. Tápét, a Szeged tövében hagyományait, életformáját, viseletét különösképpen megőrzött Árpád-kori magyar halászfalut. Fáradhatatlan barangoló volt. 60 életévét megszégyenitve friss energiával járt-kelt. Mi, 20 évesek, loholtunk mellette. Ő jobban bírta . . . KISS SÁNDOR
