Fraternity-Testvériség, 1959 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1959-02-01 / 2. szám

TESTVÉRISÉG

3

örült korával; átélte hullámveréseit, ujjongott a magasban, jajon- gott a tragikus mélységekben. “Világnézete” is sokszor hajótörést szenvedett, fordult, gazdagodott és a válságból még teljesebb emberként került ki. 1912 óta Walt Whitman és James nyomán élet- filozófiája pragmatista és pluralista volt. Vallotta, hogy az emberi életben nincs csak egyetlen Igazság. Az asztalosnak is sok szerszámra van szüksége. Minden igazság csak egy-egy szerszám az élet nagy műhelyében. Csak egyet nem szabad: e szerszám-igazságokkal egymást gyilkolni.

Tehát Szabó Dezső sokrétegű művészetében és egyéb írásaiban nem szabad csak egyetlen elv segítségével turkálni, legkevésbbé a politikai jobb- vagy baloldal jelszavaival méricskélni, felháborodni, “megbélyegezni”. Az illető csak önmagát bélyegzi meg, mert azt bizonyítja vele, hogy nem ismeri a teljes, az igazi, a mélyebb Szabó Dezsőt.

A magyar olvasóközönség pedig szűnjön meg Szabó Dezső Írásaiban kizárólag a politikumot, a politikai regényeket és szatírákat látni. Hiszen politikai pamfleijeinek tárgya már a múlté lett. Hol vannak ma már a Klebelsberg grófok, Friedrich Istvánok, a Táltos vagy Lantos-Révai kiadók, Tisza és Bethlen gróf világa, amely ellen küzdött? De Szabó Dezső müveinek szépirodalmi, tehát művészi szépsége, lírája, kozmikus muzsikája megmaradt és élni fog, mig magyar és emberi szív egy magasabb rendű életért dobogni fog.

Megjósolom, hogy az érdeklődés — igen helyesen — súlypontjával át fog helyeződni Szabó Dezső alkotásainak művészi, kulturális oldalára, amely eddig elhanyagolt, elmellőzött volt. Avagy ki ismeri Szabó Dezső legmüvészibb alkotását a “Csodálatos Elet” cimü nagyszerű, kétkötetes meseregényét? Igaz, nincs benne politikum köznapi értelemben. Egy háromszéki faluból elindul Szabó Pista székely parasztlegény — Toldi Miklós. De nemcsak Budára jut el, hanem bejárja az egész világot, tengerentúli világvárosokat és mesés birodalmakat. Hol két keze munkájából él meg, hol kincsekre bukkan. Lesz államtanácsos és miniszter, győzelmes hadvezér, aki királyi korona elől megszökik és imádkozó remete lesz a si- vitagban. Lesz gazdag ur, költő és Írók Maecenása, majd utszéli proletár és végül egy bohócruhában vetődik haza szülőföldjére, ahol Háromszék bölcs parasztpatriárchája lesz. Ha Szabó Dezső soha sem irt volna mást, mint ezt a halhatatlan magyar Odysseiát, neve fennmaradna nemcsak a magyar irodalomban, de a világ- irodalomban is és müve mint méltó huszadik századi társa Homérosz