Fraternity-Testvériség, 1959 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1959-10-01 / 10. szám

TESTVÉRISÉG

15

népének a vörös tervekkel szembeni magatartását lemérje. Amit idáig csak remélhetett, ma már tudhatja: a mérgezés nem sikerült.

Bármilyen megnyugtató is azonban ez a mérleg: nekünk magyaroknak, a közeljövőre vonatkozó aggodalmaink változatlanul megmaradtak. Attól kell félnünk ugyanis, hogy úgy a hideg, mint a tüzes háborúskodástól irtózó és undorodó Nyugat időleges békéjének ára és áldozati bárányai esetleg megint csak mi s a többi Kelet-Európai kis népek leszünk s a Molochnak szörnyű gyomrában mi égünk el menthetetlenül.

De jó is lenne már, ha egyszer határozottan írhatnánk arról, hogy ez be nem következhetik!

ÁTÜTŐ SIKER

Az Egyesitett Magyar Segélyakció (Co-ordinated Hungarian Relief, Inc.) rendezésében október 7-én mutatkozott be Washington legnagyobb hangverseny termében, a Constitution Hall-ban, az 1956-os menekült zenészekből szervezett Philharmonia Hungarica. A terem 4,000 személy befogadó képességű s ez a hatalmas tömeg a szó szoros értelmében “végig ünnepelte” a 80 kitűnő tagból álló zenekar egész programját. A ma már világhírű Dóráti Antal mesteri vezénylete mellett előadott Bartók és Kodály szerzemények valóban csak most kerültek méltó interpretálásban amerikai hallgatóság elé, s a főváros zeneileg képzett közönsége igazában csak most tudhatta értékelni a két magyar géniusz alkotásait. Mert azoknak megértetéséhez magyar zenészek és magyar karmesterek kellenek. Semmi kétségünk nincs afelől, hogy a Philharmonia Hungarica amerikai túrája a magyar tehetség diadalutja lesz, mert a zene mindenki által érthető nemzetközi nyelvén tudják közölni fajtánk és népünk évezredes küzdelmét, örömét, fájdalmát és jelenének megfogyott bár, de meg nem törhető erejét. Zenei jelentőségén kivül ennek a túrának politikai jelentősége is van szándékolatlanul is. Lelkiismeret vizsgálatra készteti ugyanis azt a szabad világban élő réteget, amely talán a maga, ha nem is bűnös, de közömbös kényelem-szeretetében aránylag könnnye- dén hajlandó napirendre térni egy-egy úgynevezett kis nép szabadság igénylésének és harcának vérbefojtása fölött. Áldás, hogy ez az együttes Rozsnyay Zoltán állandó karnagy erőfeszítései révén megszerveződött, aminthogy túrájukat ide szakadt magyarságunk áldás kívánásai is kisérik. Egyesületünk pedig boldognak érzi magát, hogy a fővárosi sikeres hangverseny előidézőben tevékeny résztvehetett s a rokonszenves személyekből álló zenekart megérkezése alkalmával egy baráti összejövetelen vendégül is láthatta, amit a zenekar másnap a Kossuth Házban lett látogatásával honorált.

Raffay Sándor: “Elpolitizáltuk önállóságunkat elpártoskodtuk erőinket s szolgasorba sülyedtünk. A szabadságért sok harcot vívtunk, de felszabadulni sohasem bírtunk . . . Öntudatos nemzeti politikát kell kezdenünk. Nem pártok, hanem a nemzet számára.”