Fraternity-Testvériség, 1959 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1959-09-01 / 9. szám

I DERŰS PERCEK S

SfeWAdAAAA a a/a, ^arariOl

A BUTASÁG DICSÉRETE — II.

A kimondott és Írott szót lehet értelmezni igy is, úgy is. Azt tartja a közmondás: szóból ért az okos ember. Én ehez hozzáteszem a magam által fabrikált másik mondást — semmi akadálya sincs annak, hogy azt is közmondásnak fogadja el a nyájas olvasó. Az igy hangzik: csak egy szóból ért a buta ember. Egyszerű ennek a magyarázata.

Ne beszélj lyukat a buta ember hasába, mert az a sok szóba belezavarodik s azokból egészen bizonyosan nem a lényeget ragadja meg, hanem fülön fogja valamelyik mellékmondatot és annak rejtelmeibe gaba- lyodván bele, bizonyosan nem azt fogja megcselekedni, amire utasítást adtál, hanem egészen mást, rendszerint valami hatemeletes ostobaságot — hála Istennek. Ezek az ostobaságok ugyanis mindig kéznél álló fegyverek a humorista arzenáljában.

Szerény közmondásom létjogosultságát akarom alátámasztani az alábbiakkal: * * *

Azokban a régi jó időkben minden valamire való cég vigécekkel dolgozott. .Tárták a vigécek az országot, felkeresték a magánosokat, a viszonteladó kiskereskedőket, bemutatták a kollekciós ládát, igyekeztek elsózni az árut. Sok cifra história volt ennek a munkának a következménye, de ezekről majd máskor Írok — most, mutatóba, csak egyet.

Megütközve látja a vidéki kiskereskedő, hogy a kollekciós ládával most nem az utazó, hanem maga a cégfőnök lép be a boltba. Kérdezi:

— Mi az oka annak, hogy személyesen tetszett jönni? Mi van a vigéccel? Beteg?

— Ja, a vigéccel nagy szerencsétlenség történt, otthon kellett maradnia. Tegnap a feleségének hármas ikrei születtek . . .

— Igazán? No ennek igazán örvendek, hehehe, hahaha . . .

— Mit örül maga a szegény ember bajának, maga hóhér; nem elég a szegény embernek egy gyerek, aztán most lett neki egyszerre három.

— Mégis örülök, kimondhatatlanul örülök — mondja vigyorogva a kiskereskedő — legalább az a gazember is megtudja, mit tesz az, mikor az ember egyet rendel, aztán hármat küldenek.

★ ★ ★

Nos, ennek a vigécnek mondja egyszer Pesten a cégfőnök:

— Hallja maga vigéc: van egy fontos elintézni való Pápán. Magam nem mehetek, maga is el tudja intézni. Lemegy Pápára, vigyázzon Győrben át kell szállni, ott van húsz perces várakozás, a restibe bemegy, megeszik egy pár virslit, megiszik egy pohár sört, már mehet is tovább. Remélem nem csinál, szokása szerint, valami ostobaságot.

Elutazik a vigéc, eltelik két nap, három nap, semmi hir. Negyedik nap kapja a cégfőnök a következő sürgönyt:

— Principális ur, még mindig itt vagyok Győrben, virsli még most sincs, drótválaszt; mit csináljak?

DR. SZÁNTHÓ JÓZSEF