Fraternity-Testvériség, 1959 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1959-06-01 / 6. szám
i TESTVÉRISÉG 15 — Löhetős — véli az öreg — ott mán ismerem a dürgist . . . vótam ott mán háromszor törvinybe, tanuságkippen — teszi hozzá — nehogy azt higyje a környülvalóság, hogy valami sora lett véna a nagy házban. El is következik egy nap a hajnali czuggal Szolnokra, oda is állott a bolt elé, türelmesen várva, mikor nyitják, nehogy más korábbi ember elkapja az orra elől a becses jószágot. Nyitják a boltot, belép Péter bácsi, kezében az újság. Kérdi a boltos: — Mi jóban jár, bácsi? — Ilyenfajta hummit szeretnék, aki itt van az újságban, de mégse égiszén ilyet. Én kertcsősz vagyok odahaza, iccaka a szőllőt kerülöm, nappal alszok, hát nekem nem jó az, amelyik nappal szék, éjjel ágy; olyat mutassik az ur, amelyik iccaka szék, oszt nappal ágy . . . Meghökken a boltos, félrehivja az első segédet a sarokba, ott tanakodnak egy darabig, aztán visszamegy az öreg Péterhez, e szavakkal: — Nagyon sajnálom, bácsi, de olyannal nem szolgálhatunk. DR. SZÁNTHÓ JÓZSEF ÓHAZAI TRÉFA Az életfogytiglanra Ítélt rabnak azt mondták, amennyiben a magyar- országi kommunisták legnyomasztóbb három problémáját megoldja, szabadon engedik. Az első probléma, hogy nincs elegendő lakás, a második, hogy kevés a kenyér, a harmadik, hogy az emberek nagyrésze sokat jár a templomba. A rab vállalkozik erre és a következőket mondja: “Fel kell nyitni a nyugati határt és lesz elég lakás. Le kell zárni a keleti határt és lesz elég kenyér. A szenteket ki kell hordani a templomból és helyettük Hruscsev, Kádár, Münnich, Marosán képeit kell felfüggeszteni és garantálom, hogy senki se megy többé a templomba.” Meddőn erőlködik az értelem: fel nem foghatja mi a végtelen. Bölcseletem irgalmadért eseng, ha már Lényed nem szabad értenem. ★ ★ ★ Félön takard mélységes titkodat, ne vesztegesd bolondra szitkodat, ha kapni óhaj tsz, folyvást jól vigyázz: Kezed kinek mikor mit és hogy’ ad. Omár Khajjam: RUBÁYÁT Sziklay Andor fordítása T
