Fraternity-Testvériség, 1959 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1959-04-01 / 4. szám
2 TESTVÉRISÉG BORSHY KEREKES GYÖRGY: MEG IN DG LTÜ N K Jelentettük már azt a nagyarányú uj építkezést, amit ligonieri Bethlen Otthonunkban kezdünk, hogy több és kényelmesebb helyet tudjunk adni megfáradt öreg magyarjainknak, akik életük alkonyát ahoz hasonló keresztyéni környezetben akarják eltölteni, aminöhöz eddigi életükben hozzászoktak a különböző magyarlakta telepeken. Jelentettük azt is, hogy az építkezés megközelítőleg négyszázezer dollár értékű befektetést jelent. Ez a nagynak hangzó összeg azonban eltörpül, ha arra gondolunk, hogy a Bethlen Otthon országos intézmény, amely iránti közvetlen érdeklődés szélesebb körre tágul, mint bármely más csak helyi jellegű intézményé. Csupán Egyesületünknek közel negyvenezres tagságát tekintve is eloszlik ez a hatalmas összeg olyan apró egyedekre, amiknek jószivü megajánlása nagyon megkönnyithetné a terv tehermentes megvalósítását is. Ha pedig számításba vesszük azt is, hogy egyházainknak hivő népe eddig sem zárkózott el erre a célra történt adakozásaitól, sőt az egyházainkhoz közvetlenül be nem kapcsolódott szórvány magyarságunkat is érinti ez a kérdés: túlzott derűlátás nélkül is remélhető annak a gyűjtési kampánynak sikere, amit április 12-én indítottunk úgy a készséggel átengedett szószékekről, mint a magyar sajtóban és rádióban elhelyezett bejelentéseinken keresztül. Amint az Öregek Házának megfelelő kiépítése és az ugyancsak tervezett középiskolai internátus felállításával kapcsolatban különösebben is hangsúlyoznunk kell: — EZ A VÁLLALKOZÁS NEM ÜZLETI JELLEGŰ. Ettől anyagi hasznot nem vár sem Egyesületünk sem a Bethlen Otthon. Erkölcsit azonban annál többet. Várja azt, hogy amerikai magyarságunknak legszélesebb rétegei is úgy tekintsenek Egyesületünkre, mint amelynek magyar neve mögött magyar a szive is. A szív, amely minden körülmények között elsődleges kötelességének, sőt kiváltságának tartja az övéiről való gondoskodást, legyenek azok bár nyugalomra és szerető környezetre vágyó öregek, vagy az életnek magukra maradt hajótöröttéi, avagy árvák, felbomlott vagy sanyargó családfők gyermekei vagy ifjak, akiket a többtudásszomja kívánkoztál olyan iskolába, ahol az első imádságra tanító édes anyjuk nyelvét tökéletesíthetik s fajtájuk kultúrájának megismerése révén magyarabb magyarokká, vallás-erkölcsi nevelésükön keresztül pedig emberebb emberekké nemesedhetnek.
